Majd így folytatja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek (...). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" (Jn 14,27) „Jobb nektek, ha én elmegyek., mert ha nem megyek el, a Paraklétosz nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (Jn 16,7) A görög parakaleó ige azt jelenti, vigasztalni, bátorítani. Jézus tehát a vigasztalás Lelkét ígéri. 

2019 pünkösdjén igencsak szükségünk van a Paraklétoszra. Tíz napja csak, hogy Budapesten egy dunai katasztrófa során elsüllyedt egy turistákat szállító városnéző hajó. Hét embert ki tudtak menteni, de sokan ott lelték halálukat. Koreai turisták és a kétfőnyi magyar személyzet. Nem találtunk szavakat, amikor a nagy sodrású folyóban az életükért küzdő embertársainkról értesültünk. Harcedzett hajósok és vízimentők soha nem fogják tudni emlékezetükből kitörölni a komoran sötét vízen lebegő vagy a hullámoktól sodródó élettelen testek látványát. Döbbenten néztük a felvételeket arról, ahogy egy futballpálya méretű szállodahajó előtt egyszercsak felborul egy kicsi vízijármű, és hét másodperc alatt el is süllyed. A hazánkba érkező családtagokkal együtt imádkoztunk azért, hogy az elsüllyedt hajót és főképpen a benne rekedt embereket – holttesteket – veszélyes manőverek közepette felszínre hozzák a búvárok. 

Jöjj, vigasztaló Szentlélek! 

A tragédiát követő napokban sokan helyeztek virágokat a Duna vizére. A kegyeletes emlékezésnek, a megrendültségnek és a gyásznak a kifejeződése ez. Egy olyan gesztus, mint a szavakba foglalt könyörgés: „Jöjj, vigasztaló Szentlélek!”

A vízen lebegő rózsák eszembe juttatták Ézsaiás próféta szavát is: „Elszárad a fű, elhervad a virág, (...) de Istenünk igéje örökké megmarad.” A Duna partján ezekben a napokban minden a végességre emlékeztet. A maga brutális hirtelenségével érhet véget az emberi élet, hatévesen vagy hetvenegy évesen. A nyakban ott a fényképezőgép, a kézben a mobiltelefon, aztán hét másodperc alatt hullámsírba kerül az ember. Elszárad a fű, elhervad a virág. Mindannyiunkat kérdés elé állít ez a tragédia: mi lenne, ha nekünk kéne ilyen hirtelen elmenni? Mit hagynánk magunk után? A szeretet megannyi maradandó jeleit, vagy rendezetlen, kesze-kusza kapcsolatokat? Elszárad a fű, elhervad a virág… A mondat azonban folytatódik: de Isten igéje örökké megmarad. A hat évvel, a hetvenegy évvel, vagy éppen a hét másodperccel szemben ott az örökkévalóság. Bizonyosságunk nincs, csak hinni tudunk abban, hogy Isten nem a hét másodpercek Istene, hanem az örökkévalóság Ura. A Paraklétosz, a vigasztaló Szentlélek ezt az igét adja most szívembe: „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől.” Vallom: bármilyen mélyre süllyedt a hajóroncs és benne az emberek, Isten szeretetéből ők ott sem estek ki. Mert Isten egyszerre a magasság és a mélység Ura, jelen van életben és halálban. Ezért bizhatjuk az ő szeretetébe az elhunytakat, imádkozhatunk a családtagokért vagy a tragédiában bármilyen módon érintettekért: a mentő alakulatokért, a búvárokért, a rendőrökért és tűzoltókért, és azokért is, akik rossz döntésükkel vagy mulasztásukkal emberileg felelősek ezért a tragédiáért. Erre is érvényes, hogy sem magasság, sem mélység nem választhat el Isten szeretetétől. 

Mai pünkösdi imádságom nagyon rövid: Jöjj, vigasztaló Szentlélek!

Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, 2019. június 9-én.