Természetesen ezeket a kérdéseket a „többségi” egyházak sem tudják megkerülni, és azok a lutheránus egyházak sem, ahol hagyományosan ők számítanak népegyháznak (Németországban, Skandináviában például). De mit tud tenni egy kisegyház azért, hogy hitelesen közvetítse közösség tevékenységét és tanítását, akár a növekvő egyházellenességgel szemben, vagy a különböző gazdasági, társadalmi, politikai és (többségi) egyházi valóságban?

A találkozón részt vevő országos egyházak képviselői nagyon változó társadalmi és gazdasági helyzetből érkeztek: az orosz Elena Diakiva például a kilencvenezres oroszországi evangélikusság német-orosz kétnyelvű magazinját és egynyelvű hírújságját szerkeszti egymaga. Szentpétervártól Grúziáig terjed az a terület, amelyről hírt kell adnia.

Ivars Kupcis, az egyházi munkája mellett kommunikációs szakemberként is tevékenykedő lett küldött pedig rendkívüli konfliktusokkal és szélsőséges irányzatokkal terhelt egyházi közegben próbál színvonalas tartalmat létrehozni (nyomtatott sajtóban és videós tartalomban egyaránt), amely találkozni tud a mai ember világával. A lett evangélikusok magazinja valóban profi, forgalmazzák is minden újságárusnál.

Az észt Mellelis Süld pedig arról számolt be, hogy míg a korábbi egyházvezetés nem fektetett nagy hangsúlyt a kommunikációra, a mostani püspök mellett érdemi, színvonalas médiamunka folyhat.

A holland evangélikusok egyszerre képviselnek többségi és kisebbségi szempontot hazájukban, mivel Hollandiában nemrég egyesítették a református és a lutheránus egyházat protestáns egyházzá, mindemellett azonban megmaradt a tizenöt ezres holland evangélikusság igénye és szándéka arra, hogy az evangélikus sajátosságokat megőrizzék – mondta Praxedis Bouwman, a KALME elnöke.

Tovább a KötőSzó blogra.