Titkos kutatónapló – A tudomány is varázslatos, ha gyerekek művelik

Titkos kutatónapló – A tudomány is varázslatos, ha gyerekek művelik

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Laborczi Dóra
Vajon mit tud megmutatni a felnőttek és kortársaik valóságából egy gyerekekből álló, lelkes kutatócsoport? Meg tudnak-e birkózni a feladattal és legfőképpen az olykor szórakoztató, olykor elgondolkodtató, máskor meglehetősen szomorú valósággal, amely a kapott eredményeken át beszűrődik a főszereplők életébe is? Kamarás István szociológus Titkos kutatónapló című kötete a Luther Kiadó gondozásában jelent meg, és a szerző tavasszal megkapta érte az Év Gyermekkönyve 2015 díjat.

Ezt a kitüntetést idén megosztva három könyv nyerte el. Mindhárom kísérletező szöveg: az Evangélikus Élet magazin előző számában mutattuk be Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című kötetét, amely az anyai alkoholizmust dolgozta fel; Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című kötete egy örökbefogadásról szóló mese; Kamarás István Titkos kutatónaplója pedig egy gyerekek által végzett terepmunkát ír le. A történteket a legidősebb kutató kislány, a tizenkét éves Anna jegyzi, ez az ő titkos naplója, amelyből megismerhetjük a kutatások ötletét, eredményeit, háttértörténetét. Elsőként egy családi nyaraláson kapja el a gyerekeket a kutatási láz, és olyan kérdéseknek járnak utána a Balaton partjánál, mint hogy ki milyen fagylaltot fogyaszt és hogyan, illetve, tudja-e az utca embere, hol lakik Ajahtan Kutarbani király.

A kutatás azonban nem marad múló nyári hóbort: a lelkes kis kutatócsoport a fővárosba visszatérve, a tanítási időszakban sem bírja abbahagyni a munkát. Karácsonykor az iskolatársaik ajándékozási szokásairól készítenek felmérést, de ettől mind igencsak elszomorodnak, mivel az az egyértelmű felismerésük, hogy mindenki jobban szeret kapni, mint adni.

A „mit szeretnél kapni karácsonyra?” kérdésre a válaszolók közül a legtöbben (81 százalék) különböző kütyüket, vagyis laptopot, iPhone-t, iPadet, iPodot, iPod nanót, házimozit emlegetnek, minél idősebbek, annál inkább. A válaszolók öt százaléka valamilyen állatot (ló, kutya, macska, tengerimalac, aranyhörcsög, burunduk, vadászgörény, papagáj, kanári, díszpinty, hal, gyík, pók), nyolc százaléka apukát, négy százaléka anyukát, két százaléka anyukát és apukát szeretne; többségük csak úgy általában anyukát és apukát, a többiek pedig azt, hogy anyukájuk vagy apukájuk vagy mindkettő játsszon, beszélgessen velük.

Kamarás István 1999-ben is megkapta az Év Gyermekkönyve díjat az 1998-ban megjelent Csigamese című könyvéért. Amint azt az Evangélikus Életnek elmondta, nem számított „még egy ilyen csodára, kiváltképpen nem egy olyan kiskamaszolvasmánnyal, amely a fikció és a valóság határesete”.

A könyvből kirajzolódik egy kedves szociológus nagypapa képe is, ezért adja magát a kérdés, hogy a szerző valóban szokott-e szociológiai kutatásos játékot játszani az unokáival. Kiderül, hogy a könyvben szereplő „Hol lakik Ajahtan Kutarbani király?”-kutatásnak és a Micimackó-kutatásnak tényleg voltak valóságos, unokákkal együtt végzett előzményei. „Egyik unokám, Milán illusztrálta ezt a könyvemet is. Irodalmár unokám még adósom a szakmai reflexióval” – mondja Kamarás István, de rögtön hozzá is teszi, hogy egyik unokájánál sem erőlteti a kötet tesztelését. Fontos lenne, hogy vizsgálódáshoz, kutatáshoz szükséges szemléletet, módszereket tanuljanak a gyerekek is, akár játékos, kötetlen formában. Mégis, a társadalomtudományok a felsőoktatást megelőző iskolai szakaszokban meglehetősen mellőzött tantárgyaknak számítanak. „Könnyen belátható, hogy nem lehet eléggé korán felvértezni magunkat a manipulációkkal, a téveszmékkel szemben. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyire félre lehet vezetni ilyen-olyan ideológiákkal társadalmi-politikai kérdésekben hazánk 6–90 éves lakosságát” – fejti ki Kamarás István, akinek az erkölcstannak nevezett ember-, erkölcs-, társadalom- és vallásismeret tantárgy kitalálásában és bevezetésében kulcsszerepe volt, és tankönyveket is írt.

És hogy az egyházi vonatkozásokról is szó essen: Kamarás István katolikus, de könyvei rendre a Luther Kiadónál jelennek meg. Mint mondja, tiszteletbeli evangélikusnak érzi magát.

Ami pedig a hitbeli dolgokat illeti: a Titkos kutatónapló kis kutatói sokszor szomorúan állapítják meg, hogy a felnőttek – kutatásaik alanyai – fantáziátlanok, nem hisznek a csodákban, a mesékben, a varázslatban, tágabb értelemben a nem látható, spirituális dolgokban. „Azért akadnak még a felnőttek között is, akik hisznek például a kreativitás, a szerelem, a szépség, a művészet, az adás és a derű csodájában, elő-előfordulnak szerencsére sokunk életében ilyen irányokban tett sikeres átlépéskísérletek.” A szerző – bár maga is felnőtt – bízik abban a csodában, hogy könyve a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt ebbe az irányba tudja terelni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 37. számában jelent meg, 2016. szeptember 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!