Kathe után szabadon... – Lelkészfeleségek találkoztak Tutzingban

Kathe után szabadon... – Lelkészfeleségek találkoztak Tutzingban

Share this content.

Szöveg: Gáncs Péterné, Jerabek-Cserepes Csilla, fotó: Jerabek Cserepes Csilla
Tutzing – Bóra Katalin késői utódai május 12 -14 között tartották éves találkozójukat, amelynek a festői szépségű kisvárosban, Tutzingban az Evangélikus Akadémia adott otthont. A testvérkapcsolatnak köszönhetően a szervezők idén is meghívtak két magyar résztvevőt. A lelkészfeleségeket ott is - itthon is - a gyülekezet-család-hivatás háromszöge állítja mindennapi kihívások elé. Személyes beszámoló! Szöveg: Gáncs Péterné, Jerabek-Cserepes Csilla, fotó: Jerabek Cserepes Csilla

A tapasztalatcsere lehetőséget kínált az együttgondolkodásra és új perspektívák meglátására. A témát meghívott előadók segítségével dolgoztuk fel, akik között volt lelkész, szociológus, egyházi tanácsos, és a híres karikaturista-író-lelkész Werner Tiki Küstenmacher is. Utóbbi, az előadás során  rajzolt ábráival tette színessé mondanivalóját, majd rajzos dedikálással látta el a helyszínen megvásárolható könyveit. ( némelyik magyarul is elérhető).

A felvezetések után élénk párbeszéd alakult ki a résztvevők és az előadók között:

Mit akar és mit tud tenni egy mai lelkészfeleség?

Tudunk-e ma is példaképek lenni, akik jól, szívesen, és a másikra figyelve végzik feladataikat? ( gut, gerne, wohlbehalten)

Tudunk-e búcsút venni a klasszikus papné-képtől, vagy még mindig fantomfájdalmat érzünk annak elvesztése miatt?

Tudunk-e a papnék közösségében egymásnak segíteni, hogy megtaláljuk saját utunkat?

Sokféle válasz született, amelyekben ütköztek a hagyományos elképzelések az újakkal  - vagy éppen nagyon is egybefonódtak.

A szervezők  arról is gondoskodtak, hogy a  lelki-szellemi feltöltődés mellett igazi kulináris élvezetekben és zenei élményben  legyen részünk. A kastély méltán híres konyhájától van mit tanulnunk, a hegedű-klarinét-zongorából álló JaDe trió pedig ritkán hallott művekkel gyönyörködtette a hallgatóságot. (Johann Baptist Vanhal, Alexander Arutiunian, Max Bruch és Srul Irving Glick műveit hallhattuk).

Nagyokat sétáltunk a tóparti kastély kertjében, a hangulatos kisváros utcáin, de a legnagyobb élményt a személyes beszélgetések jelentették. A nyelvi akadályokat leküzdve igazi testvéri találkozásoknak örülhettünk.

Az együtt töltött két nap csúcspontja a formabontó, egyben meghitt záró istentisztelet volt, ahol a 32 résztvevő igazi lelki közösséggé formálódott.

Megtapasztaltuk, hogy sokfélék vagyunk, de amíg Jézus Krisztus a középpont, addig mindenki bátran járhatja a számára kijelölt utat saját egyéniségének és tálentumainak megfelelően!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!