A Kelenföldi asztalok körül című második kötete így kezdődik: „Negyvenkét asztal található a kelenföldi evangélikus gyülekezet templomában és közösségi tereiben.” Akár valami leltári lista, amely azonnal szembesít is: ez a sok asztal jelent-e ugyanennyi asztalközösséget is? Mert ha igen, akkor valóban van miért hálát adni!

A kötetet tovább lapozva számtalan asztalközösség bontakozik ki a történetek, beszámolók, fejezetek, fényképek, visszaemlékezések és természetesen maguk a receptek révén. Egy-egy téma személyes hangú bevezetője máris elénk varázsolja gyülekezetünk életének egy szeletét akár a múltból, akár a jelenből, és lassan összeáll egy részben igazán emberi kép, részben pedig bizonyságát kapjuk egy nagyon erős bizakodásnak.

Hisz egymásnak főzünk, leülünk egymás mellé, együtt eszünk – a múltban és a jelenben is. Leül együtt egy család vasárnap, egy ifjúsági kör lakásifin, egy hajdani leánykör a tagok névnapján, a testvérgyülekezet vendégei a házigazdáikkal, nélkülöző hajléktalan emberek mosolygós csoportja karácsonykor vagy akár egy egész gyülekezet a gyülekezeti hétvégén –, és hálát adnak Istennek az ételért, a közösségért, a templomukért.

A kötet bemutatóján Bence Judit és Simonné Bencskó Katalin szerkesztők meséltek arról, hogyan is alakult ki fokozatosan a szerkezet, hogyan állt össze a sok receptből az ünnepi emlékkönyv, és mik voltak a hónapokon át tartó munka nehézségei és örömei. A nyitófejezet a klasszikus kérdéssel kezd: „Mit főzzünk vasárnap?”, és erre számos gyors és előre is elkészíthető vagy éppen hogy igen komplikált és egyedi menüsor a válasz.

Ezt követik a „gyülekezettörténeti morzsák”, amelyekért külön hálásak a szerkesztők, hiszen szívderítő volt kinyitni egy-egy borítékot és elolvasni, hogyan talált otthonra valaki Kelenföldön ötven-hatvan-hetven évvel ezelőtt. És előkerültek a kincsek is: egy generációk óta őrzött tojáslikőr kézírásos receptje eredeti papíron vagy egy régi fotó fiatal lányokkal, akikben felismerhető egy-egy idős gyülekezeti hölgy.

Természetesen a történetek nem pontos levéltári adatokat sorakoztatnak fel, hanem nagyon is személyesek, és távolról sem adják ki a gyülekezet teljes történetét. Mégis, a „tót eleinket meg nem tagadva” a kötetbe került számtalan krumplis étel vagy egy nagyanyai receptkönyvben talált, a világháborúk hangulatát idéző hadi linzer hozzáad a teljes képhez.

A Közös ünnepeink című fejezetben hiába keressük a karácsonyi mákos bejglit vagy a húsvéti ünnepi répasalátát, ezek a fontos receptek másutt találhatók. Itt a hagyományos ünnepek helyett a jubileumi hétvégék közös tanácstermi záró ebédjei, a szárszói süteményversenyek vagy akár a tanévzáró piknikek története és receptjei erősítik az olvasóban a közös étkezés örömét, fontosságát. Végül a kötetet huszonhárom gyülekezeti kör bemutatkozása és receptjei, valamint a házban lakók és dolgozók kedvencei zárják, kezdve a bibliaiskolások zöldfűszeres kockáitól az ifjú egyházfi orosz hússalátájáig.

A kötet a két szerkesztő áldozatos, hónapokon át tartó munkájának eredménye, de nem jöhetett volna létre még sokak további erőfeszítése nélkül. Elsősorban a műszaki szerkesztő, Ecsedi Klára alapos szöveggondozása, valamint Blázy Árpádné, Márti lelkész szüntelen segítsége – akár receptbegyűjtésről volt szó, akár egy újabb fotóról – tette teljessé a közös munkát. No meg az a több mint nyolcvan lelkes gyülekezeti tag, akik elküldték a kedvenc receptjeiket, történeteiket, fényképeiket.

90 év – 180 recept – olvasható az alcímben. 180 recept, amely összeköt egymással, hiszen amikor megsütöttem F. E. sós rugóit a 124. oldalról, akkor a monogramot hátul beazonosítva rá gondoltam. 180 recept, amely hálára indít, hiszen nemcsak a mindennapi kenyerünket kaptuk meg, hanem annál sokkal többet és gazdagabbat. És 180 recept, amely bizakodásra ad okot, hiszen itt a bizonyíték, hogy leülünk egy asztalhoz – kilencven év után is.

Finomságok vegetáriánusoknak (is)

Svájci, hagymával rakott burgonya

Hozzávalók
60 dkg burgonya, 60 dkg vöröshagyma, só, bors, 2,5 dl zöldséglé, 1,2 dl tejszín, 15 dkg reszelt trappista sajt, 3 evőkanál vaj, vágott petrezselyem

Elkészítés
A burgonyát és a hagymát meghámozzuk, karikákra vágjuk. Egy tűzálló tálba cserépszerűen lerakjuk a burgonya- és hagymaszeleteket, soronként meghintjük sóval és borssal. Ráöntjük a zöldséglevet, és 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig pároljuk. A tejszínt összekeverjük a reszelt sajttal, és a tetejére öntjük. A vajat forgácsokban szórjuk rá, és további 15 perc alatt aranybarnára sütjük az ételt. Petrezselyemmel meghintve tálaljuk. Friss vegyes saláta illik hozzá.
Bence Judit

Sós rugó

Összegyúrunk 40 dkg lisztet, 25 dkg Rama margarint, 2 dkg tejben felfuttatott élesztőt, 1 evőkanál tejfölt, ízlés szerint sót (kb. 1 púpozott kávéskanálnyit). A tésztát 6 cipóra osztjuk, cipónként vékonyra, kerekre kinyújtjuk, majd derelyevágóval 16 cikkre vágjuk. A szélesebb végétől felgöngyöljük, sütőlapra rakjuk, tojásfehérjével megkenjük (reszelt sajtot is szórhatunk rá), majd előmelegített sütőben megsütjük. Nem romlik meg, minél tovább áll (például egy fém süteményesdobozban), annál porhanyósabb lesz.
Fehér Ernőné

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2018. november 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.