Kelet-Ukrajnában még nincs vége a háborúnak – Több mint 50 ezer embernek juttattak élelmiszert egyházi összefogással

Kelet-Ukrajnában még nincs vége a háborúnak – Több mint 50 ezer embernek juttattak élelmiszert egyházi összefogással

Share this content.

Szöveg és fotó: Bálint Gábor
Kijev – Az Ökumenikus Segélyszervezet az ukrajnai krízis kirobbanása óta az ország tíz régiójában nyújt humanitárius segítséget: Kelet-Ukrajnában a belső menekülteket és a harcok dúlta „szürke zónában” az élőket támogatja, míg Kárpátalján a gazdasági krízis miatt nehéz helyzetbe került nagycsaládosoknak, idős embereknek segít. Genfi központú nemzetközi ernyőszervezete, az ACT Alliance tagjaként, az ökumenikusok nemzetközi összefogásban az elmúlt hónapokban több mint 50 ezer embernek juttattak élelmiszer és higiéniás csomagokat, téli tüzelőt, valamint háztartási eszközöket.

 

Külön program indult a gyermekek támogatására és a várandós asszonyok megsegítésére. A pszicho-szociális segítségnyújtás mellett már a negyedik belső menekülteket fogadó közösségi szállás felújítását kezdte el a szervezet a Kherszon melletti Bilozerszkij járásban. A segélyszervezet nemzetközi programjainak vezetője, Bálint Gábor és ukrajnai képviselője, Gerevich János járt a térségben.

Kelet-Ukrajnában koránt sincs vége a háborúnak. Az utóbbi hetekben a harcok intenzitása némileg csökkent, de augusztusban még tizenhat civil halt meg és hetvenöten sérültek meg. A halálos áldozatok száma lassan a tízezerhez közeledik, a belső menekülteké pedig meghaladja az 1,7 milliót. A segélyszervezet több program mellett százötven ház felújítását is támogatja a harcokban károkat szenvedett településeken, ezeket járjuk végig utunk során.

Ahogy közelebb érünk a frontvonalhoz, egyre gyakrabban találkozunk ellenőrző pontokkal. Mindenhol megállítanak, elkérik a papírjainkat, kíváncsian vizsgálgatják a magyar rendszámú, segélyszervezet emblémájával ellátott autót és utasait. Néha egy-egy kiskatonákat szállító nyitott teherautó is elhúz mellettünk. Ettől függetlenül a frontvonaltól néhány tíz kilométerre nehéz elképzelni, hogy szinte minden nap – főleg az esti órákban – elkezdik lőni egymást az ukrán katonák és a szakadárok. 

 

 

Szlavjanszkba érkezünk, itt kezdődtek az első komolyabb összecsapások. Néhány kormányzati és rendőrségi épület még szétlőve áll üresen, de ettől eltekintve már alig-alig látni a harcok nyomait. Az emberekkel beszélve azonban felelevenednek a borzalmak. Natália Alekszejevna négyéves és öthónapos kislányával él Szeleznyivkában, Szlavjanszk mellett. A harcok során a házuk találatot kapott, többször a kertből menekültek le a pincébe, miközben golyók és srapnelek záporoztak el mellettük. Házukat elkezdték felújítani, de szinte minden tönkrement, a család havi harmincezer forintos jövedelme a túléléshez is alig elég. 

Átmegyünk egy szomszédos házba, ahol Tatjána Nyikolájevna meséli el, hogyan menekültek ki a faluból, amikor a harcok elkezdődtek. Autójuk nem volt. Találtak egy bátor taxisofőrt, aki majd’ egyhavi fizetésért vállalta a kockázatos utat. Tatjána négy gyerekével indult el. Autójukat több találat érte, egyik kislányának a kezét lőtték át, a másiknak csak a kabátját érte a golyó. Nagyon sokan azonban nem voltak ilyen szerencsések, menekülés közben több civillel mesterlövészek végeztek. 

 

 

A frontvonallal párhuzamosan autózunk tovább délre. Lassan haladunk, errefelé a rengeteg kátyú miatt még a főútvonalakon is érdemes mindenre felkészülten vezetni. Mariupolban néhány vállalkozó kedvű fiatal a tengerben fürdik, az étteremben, ahol vacsorázunk esküvőt tartanak. A menyasszony kint ül a teraszon, a jól öltözött násznép is szép lassan megérkezik.

Szartanában egy falunapra vagyunk hivatalosak. A görög gyökerű település lakói szirtakit járnak, iskolai kórusok énekelnek, este zenekarok lépnek fel, pedig a harcok ezt a települést is megviselték. Tizenheten meghaltak és huszonnégyen megsebesültek. Ahogy befordulunk a Szoborna utcába, Natália Zsilkina, a város egyik szociális munkása mutatja, hogy mely házak kaptak találatot. Az egyikben egy kilencéves kisgyerek maradt árván, a másik házban épp kint voltak az udvaron, amikor a Grad rakéta becsapódott. Ketten meghaltak, egy kislány a lábát vesztette el. A településen a harcok előtt több mint ezren jártak iskolába, most csak nyolcszázan, viszont befogadtak közel száz menekült családot.

 

 

A szomszédos Talakivkában a polgármester kísér minket. Az egyik szétlőtt ház mellett kiszállunk. A falu vezetője arra figyelmeztet, hogy szigorúan csak az úton maradjunk, ha letérünk a mezőre könnyen aknára léphetünk. A sok akna miatt a földek egy részét nem tudják megművelni. Ezen a nyáron három traktoros felrobbant, egyikük meghalt, ketten nagyobb géppel voltak kint, így túlélték a robbanást. 

 

 

Margarita Berezovszka végig itt élt a harcok során, mutatja nekünk a házukba csapódott lövedékeket. A kertjükbe ásták be az egyik tankot, nem csoda, hogy a ház több közvetlen találatot kapott. A család nem adja fel, otthonukat elkezdték felújítani, pedig a frontvonal látótávolságban húzódik.

 

 

Hnutovóban már csak két kilométerre vagyunk a frontvonaltól. Galina tizennégy éves kislányával éppen aludt, amikor két hete a ház előtt csapódott be egy akna. Szerencsére a falak megóvták őket a repeszektől. Évekkel ezelőtt Csecsenföldről menekültek el az ottani harcok elől. Akkor nem gondolták, hogy a háború újra eléri őket.

 

 

Nehéz megjósolni, mikor érnek véget a harcok Kelet-Ukrajnában, az áldozatok száma mindkét oldalon tovább nő. A segélyszervezet tovább folytatja munkáját, a segítségre még hosszú ideig szükség lesz.

 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!