De addigra már ennél sokkal fontosabb volt az a sok egymásra találás, melyet az érkező autókból kiszállókkal átélhettünk. „Tudod, én a …” és következett a beazonosítás. Családok, összekötő kapcsolatok, iskola, tanító néni, utcák és házak.

A nyitó áhítaton Koczor György helyi lelkész a hét igéjével köszöntötte az egybegyűlteket. „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn 4,21)

Ezek után a celldömölki gyülekezet fiataljai Rác Dénes lelkész reformációi színdarabját adták elő. A gyerekek mai kérdéseire Luther Krisztusra mutató szavai adták meg a választ. „Bizony, koldusok vagyunk!”

A kemeneshőgyészi Élő Kő Alapítványról Pablényi Edina beszélt. Jó volt hallani, hogy egy megszűnésre ítélt szervezet hogyan lett élővé, a mai gyülekezeti tagok számára is fontos, produktív közösséget teremtővé.

Dr. Weller-Jakus Erika a SZEDIK (Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ) most induló nevelőszülői hálózatáról adott tájékoztatást.

A zalaegerszegiek a Nőegylet (Loós Csabáné) és a Férfikör (Loós Csaba) történetét és jelenét mutatták be. Közben pedig Kiss-Kránicz Judit egy új kezdeményezésről, a pusztaszentlászlói kreatív bibliaóráról szólt.

A beszámolókat közös éneklés (gyülekezeti, ifjúsági, kánon) és egyháztörténeti játék fűszerezte.

A házigazda gyülekezet tagjai által előadott drámajáték, a Kilenc kő – melyet harmadszor mutattak be a programsorozat alatt – újra megdöbbentően szembesített bennünket azzal a kérdéssel, hogy „Te mit tennél?” A Szentírás olvasásáért, a Krisztusért feláldoznád-e az életed?

A gyülekezeti és helytörténeti kiállítás megtekintése mellett a már az előadásokban megismert közösségek „termékeit” nézhettük, vásárolhattuk meg, támogatva ezzel őket. Közben gyerek-felnőtt egyformán nagy lelkesedéssel festegette a gipsz Luther-rózsákat.

A kötött program után még sokáig beszélgettünk ezen a szép őszi estén, Isten áldásában fürödve.