– Önnek köszönhetjük azt a lehetőséget, hogy Magyarországon szintén megcsodálható – még ha kicsinyített másolatban is – az összesen százötvenhét képből álló különleges „képes evangélium”. Hogyan lelt rá erre a kincsre?

– Sokat járok a bécsi Kunsthistorisches Museumba – Művészettörténeti Múzeumba –, ott láttam meg 2013-ban ezt a csodálatos hatszárnyas oltárt, és rögtön magával ragadott. Ahogy közelebb léptem, láttam, hogy németül az van mellé írva: evangélikus oltár. Először nem is akartam hinni a szememnek, ezért utánaolvastam a történetének. Herrenbergben Heinrich Füllmaurer és tanítványai festették 1538 és 1540 között György württembergi gróf megbízásából. Amikor a harmincéves háborúban, 1634-ben a Habsburg-házból származó III. Ferdinánd magyar király győzelmet aratott a nördlingeni csatában a protestáns csapatok felett, hadisarcként magával hozta Stuttgartból. Így került Bécsbe.

– Az eredeti szárnyas oltár különleges egyháztörténeti korszakban készült.

– Jól ismert, hogy már a reformáció hajnalán a mérsékelt lutheri irányzat mellett kialakult –elsősorban Zwingli követői között – a radikális svájci irányzat is. Míg a zürichi teológus semmiféle képet vagy szobrot nem tűrt meg a templomokban, addig Luthertől egyáltalán nem állt távol a képes ábrázolás. Ezt bizonyítja az 1534- ben megjelent első teljes bibliafordítása, amelyet Lucas Cranach illusztrációi díszítenek. Bázel városával körülbelül egy magasságban feküdt Mömpelgard [ma Montbéliard, Franciaország – a szerk.] grófsága, amely 1534-ben a protestáns württembergi Ulrich herceg, illetve öc - cse, György gróf tulajdona volt. A szárnyas oltár megrendelésének idején ezen a délnémet területen óriási viták folytak a templomi kép- és szoborábrázolások létjogosultságáról. A képes evangéliumot a házi kápolnájába megrendelő György gróf is a mérsékelt irányzat követői közé tartozott.

– A szárnyas oltárokat általában kevés, de messziről is jól látható képpel díszítették. A mömpelgardi darabra nem ez a jellemző, hiszen a százötvenhét kis képet csak közelről lehet tanulmányozni. Vajon miért e különbség?

– A mömpelgardi oltár elsősorban tanító célzatú volt. A hat tabulán és retabulán összesen százhatvan újszövetségi jelenetet festett meg Füllmaurer a műhelyében dolgozó segédei segítségével. Mindegyik jelenethez a kép felső harmadában, díszes keretben az evangéliumi szöveget is odaírták a bibliai fejezetszám-megjelöléssel együtt. Egyedülálló, hogy az evangéliumok minden története, így Jézus csodatételei és példázatai is egyben láthatók ugyanazon művész ábrázolása alapján.

– Ez komoly teológiai ismereteket is feltételez.

– A Luther-követő Kaspar Gräter teológus segített neki ebben.

– Magazinunk ez év május 5–12-i száma is hírt adott arról, hogy április 12- én a soproni evangélikus gyülekezeti ház nagytermében leplezték le a szárnyas oltár replikáját. Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországon is legyen egy másolat?

– Utánajártam az oltár történetének, így tudtam meg, hogy Herrenberg város lakói néhány évvel ezelőtt 1 : 1 arányban elkészítették a mását annak emlékére, hogy az eredetit az ő városukban festette meg Füllmaurer mester. Arra gondoltam, mi is meg tudnánk ezt csinálni, csak szebben és élethűbben.

– Mit ért ezen?

– Az eredeti oltár anyaga fa, ezért a Soproni Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Karát kerestem meg. A Tóth György és Török Béla mérnöktanárok vezette kis csapat nagy szakértelemmel és lelkiismeretesen készítette el a több ezer darabból álló vázszerkezetet 1 : 2 arányban. Természetesen a képeket nem lehet újrafesteni, de a festményekről készített fotókat ki tudtuk nyomtatni egy különleges eljárással fémlapokra, vízálló festékkel.

– Az eredeti oltár evangéliumi szövegei 1540-es évekbeli délnémet tájszólásban olvashatók. Hogyan készült a magyar fordítás?

– Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, valamint Rosenberger Tamás és Rosenbergerné Babka Anna teológushallgatók fordították az anyagot 2017- ben.

– Miért pont Sopronban volt a replika leleplezése?

– A soproni evangélikus közösség története szinte a lutheri időkig nyúlik vissza: a gyülekezet 1565-ben alakult, a kezdetekben a városi tanács és a gyülekezeti presbitérium azonos volt. Másfelől III. Ferdinánd volt az egyetlen magyar király, akit Sopronban koronáztak 1625 decemberében. A Koronázódomb, rajta a háromszáz évvel később állíttatott emlékművel, ma is erre az eseményre emlékeztet.

– A tavaszi soproni bemutató után a szárnyas oltár az ország több evangélikus gyülekezetében volt már eddig látható: Szombathelyen, Györkönyben, Budapesten Angyalföldön és Kőbányán. Most a budavári gyülekezeti teremben beszélgetünk, ahol a budavári evangélikus szabadegyetem október 14-i alkalmán mesélt a műkincsről. Hol lesz legközelebb kiállítva a másolat?

– A projektet még a 2017-es reformációi emlékévhez kapcsolódva támogatta az országos Reformáció Emlékbizottság. A Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában lévő másolattal az a célunk, hogy minél több evangélikus közösségbe eljuttathassuk – a határokon innen és túl –, hiszen még a hittanórákon is jól használható ez a kincs. Egyébként könnyen szétszerelhető, szállítható, személyautóban is elfér. Adventben egyházunk országos irodájának budapesti épületében, az átriumban lesz megtekinthető. A továbbiakban is várjuk azoknak a gyülekezeteknek a jelentkezését, amelyek szívesen kiállítanák. Bővebb felvilágosítást ez ügyben Zászkaliczky Zsuzsanna, az Evangélikus Országos Gyűjtemény közművelődési igazgatóhelyettese tud adni.

Páll Csilla művészettörténésznek a mömpelgardi oltárról szóló előadásain rendszeresen megjelenik Luther Márton is. A reformátor alakját Marosszéki Tamás színművész, a Soproni Petőfi Színház tagja, a Versünnep Alapítvány 2015. évi díjazottja és közönségdíjasa kelti életre.

– Én, Luther című egyszemélyes darabjával 2017 óta járja az országot. Hogyan lett önből Luther?

– A reformációi jubileumi évben Szatmárnémetiben voltam színész, amikor Debrecenből felkérést kaptam, hogy készítsek egy negyvenöt perces előadást Luther Márton életének fontosabb állomásaiból és tanításaiból. Megtisztelő feladat volt, örömmel vállaltam. Az Én, Luthert tizenkilenc alkalommal láthatták iskolákban Sopronban és környékén mint a Soproni Petőfi Színház előadását. Ezenkívül megfordult pár alkalommal Debrecenben, Győrben és Cegléden is. A legutóbbi helyszínen a publikum jótékonysági előadásként láthatta idősek otthonában és a Ceglédi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti házában. A szöveget jómagam állítottam össze eredeti Luther-szövegekből.

– Páll Csillával közösen leplezték le Sopronban a szárnyasoltár-replikát, és azóta is gyakran vesz részt Csilla előadásain Luther Márton szerepében. Hogyan ismerkedtek meg?

– Csilla keresett meg, miután olvasott az előadásomról a soproni színház műsorfüzetében. Elhívott kávézni, miközben rögtönzött történelem- és egyháztörténelem-, illetve képzőművészeti órát tartott másfél órában a szárnyas oltár kapcsán. Lelkesedése teljesen magával ragadott. Ha tudok, mindig szívesen elmegyek az előadásaira. A koreográfia szerint ezeken az alkalmakon a művészettörténész beszélget a reformátorral. Magam ugyan református vagyok, de örülök, hogy lehetőségem nyílt Lutherrel, a tanításával közelebbről is megismerkedni. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2019. november 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.