Az ünnepi alkalmon az ecsenyiek mellett a mernyei, a somogyszili, a polányi s a távolabbra elkerült evangélikusok is szép számban részt vettek; nem véletlenül, hiszen az istentisztelet után került sor a „Kitelepítettek útja” felavatására.

„Kitelepítettek útja” – a név sok mindent elárul. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy 1948-ban a magyarországi németeket a kollektív bűnösség elve alapján büntették az akkori hatalmak. Kitették a házukból, kitoloncolták a hazájukból a svábokat. Az emléktáblák a kitelepítésre ítélt emberek útját mutatják a dunántúli „piros turistaút” mentén (ami az ecsenyi templom mellett vezet el) a bonnyai vasútállomásra, amerre gyalogszerrel távoztak a faluból az elűzöttek. Az ő emléküket őrzik a táblák, amelyekről megismerhetjük e szomorú esemény hátterét, képeket láthatunk a kitelepítettekről, valamint az akkori ecsenyi lelkész, vitéz Berkényi Ede kéziratából részleteket olvashatunk azokról a napokról.

Az emlékút felavatása előtt Perpék Attila felsőmocsoládi református lelkész mondott imádságot, majd Pongrácz Máté kaposvári evangélikus lelkész beszélt a megvalósulás körülményeiről (a Reformációi Emlékbizottság támogatásával valósult meg), s mondott köszönetet a segítőknek, majd kérte, hogy minél többen látogassák meg a későbbiekben is a „Kitelepítettek útját”, hogy emlékeztessen rá: „Még egyszer ne fordulhasson elő ilyen szörnyűség!”

Németh Mihály, a gyülekezet lelkésze röviden összefoglalta a táblák tartalmát, ezután pedig az egyes számú tábláról Kőszeghyné Raczkó Zsuszanna esperes és Pusztainé Lukács Anett, az egyházközség felügyelője emelte le a leplet, átadva ezzel az érdeklődőknek a „Kitelepítettek útját”. Ezt követően beszélgetve végigjárták az emlékösvényt a résztvevők.

Felegyi Mária teológus hallgató erdélyi népdalt énekelt a kitelepítésről, ami nagy tetszést aratott a résztvevők körében.

Az átadást szeretetvendégség követte a parókia gyülekezeti termében.