Gáncs Péter kezdő áhítata után egy személyes hangú előadás hangzott el Sóskúti Zoltán rákoskeresztúri református lelkipásztortól. 

Az őszinte bevezető után, ugyanezzel a nyitottsággal folyt a beszélgetés, többek között a lelkészek életét elöntő e-mailekről, adminisztratív feladatokról, ​a sokszor még a gyülekezetben is átélt lelkészi magányról és a gyakran háttérbe szoruló lelkészcsaládokról. 

A délelőtt egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogy „van-e a lelkésznek Istennel töltött ideje?” Olyan bibliaolvasást értettek ez alatt a résztvevők, amely nem a készülés miatt van, hanem saját épülésre. Mit veszít enélkül a lelkész, s vele együtt a gyülekezet?

A személyes gondok átbeszélés túl sok esetben közösen keresték a lelkészek a megoldásokat is. 

A délutáni programban folytatódott a beszélgetés, elsősorban a gyülekezetről való pásztori gondolkozás került előtérbe. Többen megfogalmazták, hogy milyen képük van a gyülekezetükről, s ez miként alakult az évek során.

Deák László záró áhítata előtt a lelkészek közösen gondolkoztak a 2017. április 1-jén Bonyhádon megrendezendő déli kerületi missziói napról. 

Az alkalom után egyetlen vélemény fogalmazódott meg a résztvevőkben: sokkal több ilyen őszinte hangulatú beszélgetésre lenne szükség evangélikus egyházunkban.