Milyen céllal emlegetik Jézusnak ezeket a szavait a közbeszédben? Azzal, hogy hallgasson el az ítélkező, aki vélt vagy valódi bűnt említ. Ha ugyanis van egy csepp önkritikája, tudnia kell, hogy ő sem bűntelen. Tehát nincs jogalapja a vádaskodásra, így a megsemmisítő kövek eldobására sem. Ez a meghökkentő mondat – mint valami méreg – bénítsa meg a vádaskodót. Érezzük azt is, hogy a megtámadottnak és védőjének valahol az az érdeke, hogy leállítsa a vádaskodót. A jézusi mondat egyébként nem állít olyat, hogy a megtámadott személy bűntelen volna. Aki kölcsönveszi Jézus szavait, az ezzel a mondattal nem állíthatja azt, hogy védence bűntelen. Hallgatólagosan még az is benne van, hogy akár bűnös is lehet, de te ne avatkozz bele. Beléd fojtom a szót.

Mi a probléma? Ha szó szerint vesszük Jézus mondatát, akkor nincs olyan emberfia, aki követ emelhetne, mert nincs bűntelen ember (bár magamat sokszor annak gondolom). Talán ügyetlenül fogalmazott Jézus? Vagy megsértette a mózesi rendelést? Hiszen létezett a megkövezés „intézménye”, megfelelően szabályozott tanúskodási feltételekkel. Ha így lett volna, a törvény képmutató őrei rögtön lecsaptak volna a Mesterre. Ehelyett elsomfordáltak. De miért?

A cikk itt folytatódik.