Ki vezeti a hajót? Kinek a kezében van a kormánykerék az egyház hajójában? Hogyan lehetne jellemezni a hajóban ülőket, van-e közös felelősségük? Akik együtt utaznak, valamiként osztoznak a felelősségen, így osztozniuk kellene a vezetésen is. A metodista egyházszervezeti modell egy példa az egyetemes egyházban a kombinációs kormányzati mechanizmusokra. Az alábbi dolgozatban ezt a szervezeti modellt mutatjuk be röviden.

Talmudi bölcsesség a csónakról

A Babiloni Talmud egyik példázata az újszövetségi ember számára ismerős képet használva írja le, hogy Izrael minden gyermeke felelős a másikért. Rabbi Simon ben Joháj tanított erről így:

„Több ember ül egy csónakban. Az egyik maga alatt fúrni kezdi a csónakot. Méltatlankodva kérdezik a többiek:

– Elment az eszed, hogy kifúrod a csónak alját?

– Mi közötök hozzá, hiszen én magam alatt fúrom a csónakot – válaszolja.

– Az igaz – mondják a többiek –, de ahol a víz behatol a csónakba, mindnyájan elsüllyedünk.” (Sávuot 39; Jólesz 1996, 35. o.)

A Talmud, amely a posztbiblikus zsidó irodalom egyik legnagyobb és legfontosabb gyűjteménye, egyfajta enciklopédia, a fenti képben az emberi kapcsolatok alapvető sajátosságát, egymásra hatását ragadja meg. Érdekes, hogy ez a „negatív irányú” megfogalmazás hasonlít ahhoz, ahogyan Hillél rabbi tanított a szeretetről, amúgy szintén gyakorlatias módon: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd embertársadnak.” (Sábbát 31; uo. 36. o.)

Jézus és az egyház hajója

A Názáreti Jézus történetében a tanítványokkal való életközösségnek és életútnak, utazásnak visszatérő eleme a hajó. Az első követők elhívása és a halfogás, a vízen való közös átkelés, a viharba kerülés, a vízen járás mind-mind olyan történetek, amelyekben a mindenkori egyház a Jézussal való közösség alapvető jellemzőit tudta megfogalmazni. Nem véletlen, hogy az egyháznak és működésének egyik legtipikusabb szimbóluma lett a hajó.

• Beengedtük Jézust a hajóba?
• Elhívott emberek utaznak a csónakkal?
• A Jézus által meghatározott irányba hajózunk?
• Jézushoz fordulunk a nehéz, viharos helyzetekben?

Kombinációs kormányzat

A kombinációs kormányzat értelmének első szintjeként természetesen Jézus és a tanítványok, vagyis az egyház kapcsolódásáról kell beszélnünk. A világ tengerén járó eklézsia hajóját a Jézusnak engedelmeskedő tanítványok vezetik, kormányozzák. Jézus jellemzően nem fogta meg a kormányt vagy a halászhálót, és nem feszítette meg a vitorlákat. Útirányt adott (keljünk át), utasítást osztott ki (vessétek ki a hálót), és egyszerűen jelen volt. Természetesen nem a lékek fúrásán munkálkodott, hanem a hajózók békességén és biztonságán, így kifejezve Isten szeretetét az övéiért. A názáreti Mester a szeretetparancsolat magyarázatát az aktivitás irányából közelítette meg, és így is élt: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Mt 7,12)

A kombinációs irányítás másik értelme, hogy a krisztusi szeretetközösségben a vezetést egyszerre láthatják el egyes felhatalmazott személyek és egy közösség. A csaknem kétezer éves egyház történetében az ősegyházig visszavezetve láthatók a gyökerei a tekintélyes személyek irányításának és a közösségi felelősségvállalásnak és döntéshozatalnak. Természetesen az évszázadok során bőven volt példa arra, hogy a két modell szembekerüljön egymással: az egyház hajójában egyszemélyi vezetés érvényesüljön, vagy a kormányt többen „fogják” (lásd egyetemes zsinatok, pápai hivatal, konciliarizmus, zsinati mozgalom, presbiterianizmus, tévedhetetlenség dogmája stb.).

A 18. századi anglikán egyházban kibontakozó metodista ébredési mozgalom egy olyan püspöki egyházkormányzatot eredményezett, amely a kombinációs egyházszervezeti modellek egyik példája. (Itt szeretném jelezni, hogy jelen írással a Metodista Világtanács 80 milliós közösségén belül az úgynevezett Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church) szervezetéről beszélünk, amely a legnagyobb metodista denomináció 12 milliós lélekszámával.)

A metodista konferenciák és a püspöki kormányzat

Ahogy Jack M. Tuell metodista püspök fogalmazott a 2000. évben megrendezett generálkonferencia után (amelyre négyévente kerül sor a világegyházban), a metodisták keresik az egyházigazgatás tökéletesebb kifejezését, megvalósítását (Tuell 2002). Hogy lássuk ennek a folyamatos keresésnek és fejlődésnek az ívét a metodista egyházszervezet bemutatása kapcsán, ahhoz röviden a történeti gyökerekről is szólnunk kell.

Az egyházzá szerveződés kezdetei az amerikai angol kolóniák elszakadásához, a függetlenségi háborúhoz köthetők. Miután a brit anglikán metodisták látták, hogy Amerikában az anglikán egyház már nem működhet tovább, és egy londoni anglikán püspök elutasította a metodista prédikátor felszentelését és kiküldését a volt gyarmatok számára, John Wesley (1703–1791), a mozgalom fő szervezője sorsdöntő lépésre szánta el magát: anglikán lelkészként ő maga szentelt fel két férfit, akik közül dr. Thomas Coke-ot szuperintendensnek nevezte ki, utasítva őt, hogy Francis Asburyt szentelje fel Amerikában második szuperintendensnek. Erre a lépésre 1784 karácsonyán került sor, amikor dr. Coke Baltimore-ban (Maryland) találkozott mintegy 60 prédikátorral, és megszervezte a Püspöki Metodista Egyházat (Episcopal Methodist Church). Ezen a karácsonyi konferencián az egyházszervezés alapvető lépései megtörténtek. A szuperintendenssé felszentelt Asbury „domináns vezető”, püspök lett, amely gyakorlatot John Wesley ugyan helytelenítette, de Amerikában gyorsan általánossá vált a metodisták között. (Angliában később szerveződtek egyházzá a metodisták, de mindmáig elkerülték a püspökségek megszervezését. Az Angol Metodista Egyházban rövid elnöki periódusok működnek, illetve a szuperintendensi vezetés is meghatározó.)

Wesley gondolkodásában egyébként a püspöki rendszer mellett állt ki, biblikusnak és hasznosnak ítélte azt. A 39. alapprédikációjában, az Egyetemes lelkületről szólva ezt írja: „Mindkettőnknek úgy kell cselekednünk, ahogy bizonyosak vagyunk a magunk meggyőződésében. Te ragaszkodj ahhoz, ami szerinted tetszik Istennek, és én is így teszek. Az egyházkormányzás püspöki formáját én igeinek és apostolinak hiszem. Ha te a presbiteriánus vagy az önálló gyülekezeti formát gondolod jobbnak, gondold csak úgy, és cselekedj aszerint.” (Wesley 2007, 3: 80. o.) Az idézet az egyházszervezeti állásfoglalás mellett a lelki nyitottság és az ökumenikus lelkiség egyik korai megnyilvánulása is.

A wesleyánus struktúráknak kronológiailag még korábbi meghatározó eleme a konferencia. A Püspöki Metodista Egyház megalakulása előtt éppen negyven évvel, 1744-ben tartotta Wesley az első éves konferenciát Londonban. Az éves közgyűlés meghívottjai és résztvevői ekkor még csak a mozgalom prédikátorai voltak. Fokozatos fejlődés eredménye volt a demokratizálódás irányában, hogy ezeken a konferenciákon a laikus küldöttek is részt vehettek. (Az 1939-es generálkonferencia hozta meg a döntést a választott laikus delegáltakról.)

A metodista egyház mai konferenciai rendszeréről általánosságban elmondható, hogy megegyezik a polgári kormányzás törvényhozó ágazatával. A konferenciák a legalsóbb gyülekezeti szinttől (körzeti konferencia) a regionális vagy kerületi szinteken (évi konferencia) és a püspöki területeken át (centrálkonferencia, illetve az USA területén juriszdikcionális konferencia) a globális egyházban is működnek (generálkonferencia).

A generálkonferencia a metodista egyház legfelsőbb törvényhozó testülete, amelynek munkájában nem kevesebb mint hatszáz és nem több mint ezer delegált vesz részt (Magyarországot egy lelkészi és egy laikus küldött képviseli). A világszintű, négyévente megalakuló konferencia törvényhozó hatáskörrel rendelkezik minden olyan ügyben, amely az egész egyházat érinti. Léteznek azonban korlátozó rendelkezések: például a generálkonferencia nem működhet jogi testületként, nem dönthet lelkészek felszenteléséről, és püspököt sem választhat. Mindezeken túlmenően azonban elmondható, hogy különösen széles hatalmi pozícióval rendelkezik, és mint ilyen, az egyik legerőteljesebb és legfontosabb egyházi testület szerepét tölti be.

A metodista egyház világszintű alkotmánya hat korlátozó rendelkezést sorol fel a generálkonferenciákra nézve, ami azt jelenti, hogy csak a világ összes évi konferenciájában a tagság háromnegyedes többségével, és ezenfelül a generálkonferencia kétharmados többségű szavazatával lehetne módosítást tenni. Ezek között vannak felsorolva a hitcikkelyek és a hitvallás módosítása, valamint a püspökség és az általános helyezési rendszer megszüntetése. Ez lényegében elismerése annak, hogy a püspökség és a konferenciák rendszere egyenrangú – fogalmaz Tuell püspök (Tuell, BOD I. 1–104. par.).

A regionális vagy országos szintet képviselő évi konferenciákat az Egyházrend (Book of Discipline, BOD) az egyház alapvető testületének hívja (36. cikkely), vagyis központi jelentőséggel bír az egyházkormányzatban. Ezt jelzi az a történelmi tény is, hogy az éves konferencia a prédikátorokkal voltaképpen előbb létezett, mint a metodista gyülekezetek (a metodista közösségek eleinte csak spontán összegyülekező csoportok voltak, amelyekből aztán úgynevezett társaságok [Society] szerveződtek). Az évi konferencia alapvető fontosságát mindenekelőtt a következők jelentik: itt történik a lelkészek felszentelése; a lelkészek az évi konferencia tagjai (a „felszentelt vének” mind a mai napig nem a gyülekezetek tagjai, hanem az évi konferenciának); itt születnek a szolgálatba lépéssel kapcsolatos döntések és a generálkonferenciai küldöttek megválasztása; ide kapcsolódnak az alkotmánymódosításokra vonatkozó jogkörök. Az évi konferenciában ma a paritás elve érvényesül: minden lelkészi körzetnek joga van egy laikus tagot választani (ha több lelkésze van, akkor a lelkészek száma szerint).

A metodista egyház másik „kormányzati” pólusa a püspökség. A püspöki megbízatás, amely választott tisztség, egész életre szól (kivéve a centrálkonferenciákban, amelyek maguk határozzák meg a szolgálati időt). A püspöki intézménnyel kapcsolatosan több figyelemre méltó szabály létezik: elnököl, de nem szavazhat a generálkonferencián; felelősséggel tartozik a püspökséggel kapcsolatos bizottságnak (amelynek tagjai választott lelkészek és laikusok egyaránt). Ez utóbbi bizottság ellenőrzést biztosít a püspökök hatalommal való visszaélésével szemben, amely azonban nem jellemző. Ez a testület állandó emlékeztetőül szolgál az alkotmányunkban arra, hogy a püspökségünk természetére nézve nem monarchikus, hanem alkotmányos megbízatás – fogalmaz Tuell (uo.). Léteznek félreértelmezések, amelyek szerint a metodista püspökök abszolút hatalommal bírnak, de ez természetesen hamis. Az egyetlen dolog, ahol a püspök a hatalmát gyakorolhatja, szinte kizárólag a lelkészek kinevezése, helyezése.

Ebben a képletben csak röviden említjük meg a szuperintendencia intézményét, amely ugyancsak az egyik legjelentősebb szerep a metodista egyházban. A szuperintendens, aki kinevezés útján kapja tisztségét, egyik fő feladata szerint egyfajta körzeti misszionárius, aki egyúttal a lelkészek és családjaik pásztora is. Tekintélye és hatalma inkább közvetett, és alapvetően két területen nyilvánul meg: 1. ellenőrzi az egyházrend betartását, 2. a püspökkel alkotott ún. kabinet tagjaként szerepet játszik a lelkészek kinevezési, helyezési folyamataiban. A szuperintendens megbízatása korlátozott időre szól (nyolc év).

Összességében elmondható tehát, hogy a metodista kombinációs egyházszervezet azt jelenti, hogy a püspökség intézménye a vezetés és az igazgatás folytonosságának a garanciája, a konferencia-rendszer pedig az alapvető demokratikus folyamatoké. A személyügyi döntések szinte teljes egészében a püspökök kezében vannak, de majdnem minden döntéshozatal a konferenciák hatáskörébe tartozik. A konferenciák láncolata a képviseleti demokrácia olyan rendszerét képviseli, amely az egész egyházunkat áthatja, és amire a metodista egyház épül – állapítja meg Tuell püspök (Tuell, BOD VI. 501–666. par.).

5. Összegzés: közös felelősség

A talmudi bölcsességre és megközelítési módra visszautalva lényegében leszögezhetjük: akár a hajó javításáról van szó, akár a károkozásról, legyen szó egy ember tevékenységéről vagy egy közösség akaratáról, a hatásuk egy egész közösségre kihat. Vezetői feladataink ellátásban mindenképpen hatással vagyunk az egyház egész hajójának, közösségének jövőjére. Legyünk egységben, közösen cselekedve a jézusi szeretetparancsolat lelkiségében.

Hivatkozott művek

The Book of Discipline of the United Methodist Church [BOD]. The United Methodist Publishing House, Nashville, Tennessee, 2016.

Jólesz Károly 1996. Kincsestár. Talmudi legendák és haszid bölcsek és bölcsességek. Akadémiai, Budapest.

Tuell, Jack M. 2002. The Organization of the United Methodist Church. Jav. kiad. Abingdon Press, Nashville.

Wesley, John 2007. Prédikációk. 3. köt. Názáreti Egyház Alapítvány, Budapest.