A kötetbemutatón Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója bejelentették, hogy együttműködési megállapodást írtak alá. Ennek értelmében az ÁBTL a jövőben a kutatómunkában és anyagilag is segíti a romániai magyar evangélikusság múltfeltárásának tudományos munkáját.

„Csendes László az állambiztonsági iratok egyik, ha nem a legjobb romániai szakembere” – emelte ki a könyv szerzőjével kapcsolatban Stefano Bottoni. Az MTA főmunkatársa elmondta, hogy több szempontból is páratlan értékű kötettel gazdagodott a 20. század feldolgozását bemutató irodalom. Csendes László ugyanis nemcsak kiválóan és precízen tárja fel a történészszakma oldaláról az egykori Román Népköztársaságban lévő, akkor még Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyháznak nevezett evangélikusság 1948–56 közötti múltját, hanem mindezt a közösség hívő tagjaként teszi.

Stefano Bottoni kérdésére a könyv címével kapcsolatban – Egy kevéssé misztikus egyház? – Csendes László elmondta, hogy azt egy ügynökjelentésből vette, melyben arról lehetett olvasni, hogy az ortodox és görögkatolikus felekezetekhez képest az evangélikusság kevésbé misztikus. Az egyház miszticizmusa az egyháztörténet oldaláról is szükséges, hogy beszédtéma legyen – vélte a könyv szerzője, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) volt elnöke, jelenlegi tagja. További vizsgálati kérdésként Csendes felvetette, hogy vajon a kommunizmusnak mennyire sikerült szétvernie az egyházat.

Stefano Bottoni az 1945 utáni protestáns felekezetek politikai viszonyával kapcsolatban emlékeztetett, hogy „erős pályaváltás” figyelhető meg. Csendes László a romániai egyházak és a kommunista államhatalom összefüggéséről kifejtette, hogy bár a protestáns felekezetek is nagy károkat szenvedtek, az államhatalom mégis a görögkatolikus felekezeten ejtette a legnagyobb sebeket.

Magyarországi és romániai példákat említve Stefano Bottoni a megismerés és múltfeltárás határairól faggatta a történészt, a bukaresti evangélikus gyülekezet felügyelőjét. A felekezetek együttműködésével és annak feltárásával kapcsolatban a szerző azon a véleményen van, hogy se leplezni, se leleplezni nincs értelme. „Én még azt a három ügynököt sem leplezem le a könyvben, akiket már korábban mások lelepleztek. Megpróbáltam megérteni őket. A világképüket kerestem” – mondta. A múltfeltárás oldaláról és a felekezetek viszonyáról a szerző rámutatott: „Az egyháznak is egészségesebb, ha a sebeket kitisztítják.” Amennyiben a múltunkkal nem nézünk szembe, azzal gyengítjük magunkat; ha szembenézünk a múlttal, azáltal megerősíthetjük saját közösségünket és saját magunkat – állapította meg Csendes László.

A könyv szerzője a tervezett kötetekkel kapcsolatban elmondta, hogy külön szeretné vizsgálni az 1958–63 közötti időszakot, mely meglátása szerint a romániai felekezetek életében a legkritikusabb éveknek számított, valamint további kötetekben szeretné feltárni a romániai kommunizmus egyházi vonatkozású teljes időszakát. „Ami nálunk, Erdélyben történt, az az összmagyar történelem része. Ezért is fontos, hogy a kutatók és a levéltárak együttműködése által ezeket a történeteket feltárjuk és a nyilvánosság elé vigyük” – fogalmazott a könyvbemutatón Adorjáni Dezső Zoltán. Az erdélyi evangélikus püspök elmondta, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdés húzódik a közelmúltunkban. „Csendes László munkája ezekre is próbál filozófiai és kultúrtörténeti kontextusban választ adni. A könyv értelmezni próbálja, hogy milyen mechanizmusok, ideológiák, társadalmi és filozófiai jelenségek voltak akkor Európában, különösen ebben a térségben.” A 20. század borzalmaival kapcsolatban Adorjáni Dezső Zoltán kifejtette, hogy van igazság abban, amit Friedrich Nietzsche Vidám tudomány című könyvében írt: „Az isten meghalt! S mi öltük meg!” Az evangélikus püspök hangsúlyozta: „Amikor a 20. században megöltük istent, vagy azt mondtuk, hogy nincs, akkor valójában azt nem vettük észre, hogy nem Istent öltük meg, hanem a humánumot. Amikor megöltük magunkban az emberséget, akkor születtek Hitlerek, Sztálinok és helyettes istenek.”

Az Egy kevéssé misztikus egyház? című könyv a romániai evangélikus egyház múltfeldolgozásának első markáns sarokköve. Csendes László kötete bemutatja az állam és az egyház együttműködésének előzményeit és dilemmáit, kitér a Román Népköztársaság látható és láthatatlan egyházpolitikájának kérdéseire, és bemutatja az 1956-os forradalom és szabadságharc egyházi vonatkozású romániai dilemmáit is. Az könyv gazdag függelékanyagában az egyházpolitikai háttériratokon túl olyan dokumentumok is olvashatók, mint Molnár János elkobzott levele Túróczy Zoltán püspökhöz, Sipos főesperes körlevele az állammal kötött egyezségről, Kiss Béla biztatása Argay Györgyhöz vagy Ravasz László tanácsa az erdélyi Bethánia mozgalom hívei számára.

És hogy mindez – a fentieken túl – miként kapcsolódik a hazai egyházi múltfeldolgozáshoz? Erről a könyv ajánlójában Mirák Katalin történész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja így ír: „Nagytakarítás Erdélyország evangélikus egyházának háza táján, ahol oly sok minden ismerős… mintha teljesen otthon lennénk, s mégis minden kicsit más. A szovjet típusú kommunizmus évtizedeinek közös közép-kelet-európai tapasztalatai ezek, helyi magyar protestáns sajátosságokkal.”

Csendes László: Egy kevéssé misztikus egyház?
Széljegyzetek egy számadáshoz a Román Népköztársaságban lévő Evangélikus Zsinatpresbiteri Egyházról (1948–1956)
Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, 2018.