A sürgető probléma gyökerét nem a hiányzó spiritualitásban látja, hanem abban, hogy a hit nincs tematizálva és átbeszélve. Ezért szükséges ismét a figyelmünket alapvető kérdések felé irányítani, mint pl. „Ki Jézus Krisztus ma nekünk?” A Jézus Krisztusban megnyilvánult Istenről van szó és ebből a szemszögből kiindulva kell a hit és az egyház identitását meghatározni.

A reformáció alapvető kérdéseit újra kell értelmezni, követeli a teológus, így a reformációi meggyőződést is: „Egyedül Isten kegyelméből.” Hiszen a mai világban, amikor a média, a politika és az élet sok más területén azzal találkozunk, hogy az embert terheli minden felelősség a világban létező rosszért, mindezt úgy, hogy egyszerre vádló és vádlott, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az utolsó ítéletet Isten mondja ki felettünk.

Ebben az összefüggésben válik nagyon is szükségszerűvé és fontossá a reformáció üzenete a ma bűnöse számára is. Egy olyan világban, ahol az Isten ítélőszékétől való félelem elhalványodott és az isteni ítélet helyére az emberi ítélkezés került. A bűn kapcsán további kérdések is felmerülnek, mint a helytelen Isten-kapcsolat, a helytelen én-kapcsolata az embernek önmagával és embertársaival, illetve a teremtéssel szemben is. Isten hűsége az emberhez, minden bűne ellenére arra mutat rá és arra tanít meg, hogy Isten teremtményei vagyunk.