Nagyon sokféle szempont alapján ismét rangsorolták a középiskolákat az utóbbi hónapokban. Teljesen eltérő aspektusok alapján adott helyezéseket a HVG számára készült elemzés, és rendkívül sok megközelítésű összehasonlítás látott napvilágot a Nők Lapja hasábjain is. Ez utóbbi sajtóorgánum rangsorolása azért fontos, mert bizony rávilágít arra a tényre, hogy hány, de hány különféle szempont által vizsgálhatóak a különböző oktatási intézmények. Ezek után már evidenciának tűnik Lannert Judit lassan szállóigévé váló mondása: „Nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a gyermekünk számára a legmegfelelőbbet”.

Bár Neuwirth Gábor is végzett vizsgálatokat a „hozzáadott érték” alapján, igazán Nahalka István nevével lehet fémjelezni az ezen az elven végzett rangsorolást, értékelést. Nahalka nagyon plasztikusan megfogalmazza, hogy mit is kell érteni a „hozzáadott értéken”: „A hozzáadott érték nem más, mint amit a pedagógusok, az intézmények tesznek hozzá ahhoz, ami a hozzájuk került tanulóban már eleve megvan." Hogy mi az, ami „eleve megvan” a diákokban? A bennük lévő tehetség, motivációs szint, valamennyi IQ, EQ, családi háttér, és még sorolhatnám. Kinek több, jobb, kinek kevesebb, problémásabb. A hozzáadott érték azt jelenti, hogy egy iskola mennyit tud az otthonról, gyerekkel magával hozott adottságokon fejleszteni, növelni. 

Andorka Gábor írását a továbbiakban a KötőSzó blogon olvashatják.