Drog, kettős élet, hazugság, csalás, egyre durvább, egyre sátánibb és egyre véresebb gyilkosságok sorozata – először „véletlenül”, majd hidegvérű gonoszsággal kitervelve. Első nekifutásra felálltam a tv elől, és köszönöm, nem kértem a Breaking Bad (magyarul Totál szívás) című nagyon népszerű sorozatból, amikor már a második epizódban azt kellett végignézni, hogy az ötvenéves lúzer kémiatanár és volt tanítványa, a szánalmas, sodródó junkie Jessie Pinkman a „véletlenül” kinyírt maffiózó hulláját savban feloldják. Sőt – hogy a nézőnek egy csepp kétsége sem maradjon afelől, mibe is fogják belenyomni az arcát az elkövetkező hét estén – Pinkman hiányos kémiai ismereteinek köszönhetően a műanyag kád szintén feloldódik, s végül a savas-véres húscafatok a szétmálló födémen át lezuhannak az alatta levő szintre. Mégis nagy kár lett volna, ha kamasz fiaim unszolására nem futok neki újra.

Rendületlenül végignéztem hát, hogy a középkorú, súlyos tüdőrákban szenvedő, a macsó társadalom irreális elvárásainak tükrében tesze-tosza, szerencsétlen Walter White hogyan válik szerető családapából hidegvérű, erkölcstelen, sőt, démoni bűnözővé, hogyan rántja magával a szeretethiányos, ágrólszakadt Jessie-t, holott valójában semmi mást nem akart, mint gondoskodni a családjáról – terhes feleségéről és mozgássérült kamasz fiáról.

Tovább a KötőSzó blogra.