– Néhány hete jelent meg legújabb könyved, az Oroszrulett. Mennyire meghatározó ebben a kötetben a korábbi könyveidben megszokott spirituális szempont?

– Ez egy fikciós fejlődéstörténeti regény, melynek címe egy pisztollyal történő életveszélyes szerencsejátékra utal. Pszichedelikus történet egy külső és belső utazásról, illetve egyfajta kulturális utazás is az orosz kultúra világába. Kevesebb szó esik benne Istenről, nincsenek benne hitéleti eszmefuttatások, mint például a Foglaltházban. Próbáltam Istent kevesebbet emlegetni, és inkább történéseken keresztül bemutatni az ő jelenlétét, szeretetét, erejét. Számomra fontos, hogy erről beszéljek. Viszont azt is fontosnak érzem, hogy ez ne csak rólam szóljon. Az alkotás alapvetően kommunikáció az író és az olvasó között. Partnerként tekintek az olvasóra, akire nem akarok ráerőltetni semmit. Az én szempontomból egy irodalmilag értékes szöveg létrehozása a cél. A missziós jelleg ezen keresztül valósul meg.
Az erőszakos térítést egyébként roppant káros dolognak tartom, ahogyan mindenfajta agresszív kommunikációt, azt is, ami például a tanítási struktúrában is megjelenik. Úgy gondolom, hogy ha csak hatalmi szóval tudod alátámasztani a hitelességed, az nem lehet tartós. Pláne igaz ez evangéliummal kapcsolatban, ahol maga Jézus Krisztus személye is a szelídséget, a hitelességet sugározza. Rám ez tette a legnagyobb hatást.

– Ennek köszönhető, hogy évek óta sikerül megőrizned a tisztaságod, a szermentességed?

Az interjú folytatása a KötőSzó blogon itt olvasható.