Olvashatjuk a Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének tiltakozó levelét, a Teleki Blanka Gimnázium tanárainak 16 pontját, a Pedagógusok Sztrájkbizottságának követeléseit 25 pontban, és számos más lényegi összefoglalást a köznevelés terén kialakult helyzetről. Inkább arról írok, mi érinti ebből a sok bajból az egyházi iskolákat, és mennyiben tarthatjuk magunkat távol a tiltakozásoktól?

2015 januárjában alakult meg az ÉGIG (itt kérek elnézést a névért), elitgimnáziumok igazgatóinak köre. Óvatosan ismerkedtünk össze, állami, egyetemi, egyházi gimnáziumok vezetői, tizennyolcan. A találkozás az igazgató kollégákkal revelációként hatott: hiába háromféle fenntartó alatt dolgozunk, az alapproblémáink ugyanazok. Azóta rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, értékeljük a közoktatás aktuális folyamatait, néha levelet fogalmazunk az államtitkárság számára, nyilatkozatokat teszünk közzé. (Anyagainkat honlapunkon is megjelentetjük.) Büszkén újságolom: az egyházi gimnáziumok közül katolikus rendi iskolák (bencés, piarista, ciszterci) vezetői írják alá a memorandumainkat, és én, az evangélikus. Kérdeztem a kezdetkor egyházunk vezetőit, hogy mit szólnak a részvételemhez. A lelkiismeretemre bízzák a döntést.

Először a pedagógusfizetéseknek a minimálbértől való eloldása ellen tiltakoztunk – amúgy hiába. Foglalkozunk a diákok túlterhelésével, a tantervekkel. Legutóbbi nagy témánk a pedagógus előmeneteli rendszeren belül elindult minősítések, tanfelügyeletek és ezek kötelező tartozéka, az önértékelés voltak. Ezek így együtt megbénítják az iskolai munkát.

Tovább a KötőSzó blogra.