„Gyülekezettől, illetve életkortól is függ az adakozási kedv. Ezt is, mint minden mást, tanítanunk kell. Még líceumi lelkészi koromból emlékszem, hogy ha például egy táborban, csendeshétvégén egy gyülekezet vendégei voltunk vasárnapi istentiszteleten, mindig elmondtam a diákoknak, hogy ugye mindenki legalább egy százassal érkezik a templompadba, hogy kifelé legyen valamit bedobnunk a perselybe. Ma is jó látni például a harkai gyülekezetünkben, amikor szülők a gyerekeiket tanítják erre, hogy ez is hozzátartozik az istentiszteleti részvételhez, mint az énekeskönyv meg az állva mondott igehallgatás és hitvallás” – mondja Mesterházy Balázs, harkai lelkész.

„Fontosnak tartom, hogy a kisgyermekeknek, gyülekezeti hittanra járóknak megtanítsuk a perselyezés, az adakozás fontosságát, mint a hálaadás egyik módját, és ezzel együtt a szociális érzékenységet is. Zsebpénzükből, – ha van nekik olyan – felajánlott adományukból nem lehet megjavítani a templom csatornáját, de egy szegényebb társuk esetleg kaphat a hittanos csoporttól egy doboz színes ceruzát.” – emeli ki a Nyíregyházán szolgáló Kovács Erzsébet.

Mióta adakozunk?

A cikk a KötőSzó blogon folytatódik.