– „A politika ma már leginkább a technikai sportokban jártas profik ádáz küzdelmére hasonlít” – írta a Heti Válaszban megjelent legutóbbi publicisztikájában. Ön hogyan áll helyt, evangélikus vallású államtitkárként ebben a harcban?

– Az írásomban a parlamenti képviselőkről volt szó, pártpolitikusokról, én pedig nem vagyok az.

– Nos, akkor pontosítsunk: kormánytisztviselő. Az átlagember fejében ez egyenlő a politikussal. Munkájára pedig mindenképpen hatással van a politika.

– Az mindannyiunk életére hatással van a politika – s ez hol jó, hol rossz.

– Az arányok akkor sem azonosak egy államtitkár esetében, aki egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, vagyis világi vezetője.

– Valóban. Létezik olyan állami vagy nemzeti érdek, amely nem feltétlenül pártpolitikai vonatkozású. Ami pedig az értékválasztást illeti, egy keresztény egyház választott képviselőjeként és egy polgári kormány tisztviselőjeként nem kell állandó lelki tusakodásban élnem.

– Ezek szerint soha nem került olyan helyzetbe, amikor nehezen egyeztette össze az értékrendjét, hitét egy politikai döntéssel? Ez elég idealisztikusan hangzik.

– Olyan helyzetbe pedig még soha nem kerültem, hogy a lelkiismeretem ellenére kellett volna döntenem, vagy bármit mondanom. Az persze már más kérdés, hogy az ember megszólal-e egy olyan kérdésben, ami esetleg a stílusérzéke, habitusa, vagy pláne a lelkiismerete szempontjából aggályos.

Az interjú további részét a KötőSzó blogon olvashatják el.