„A 19. század közepén egyetlen társadalom sem minősült túlnyomórészt urbanizáltnak” – állapítja meg Tomka Béla, majd hozzáfűzi: „másfél évszázaddal később minden iparosodott ország, s a kevésbé fejlettek jelentős része is ebbe a kategóriába tartozott. Az urbanizációs folyamat több tekintetben – de gyakran jelentős tartalmi változásokkal – tovább folytatódik.”

A városiasodás a társadalmi kapcsolatok sajátos minőségét jelenti, amelyre jellemző a városias gondolkodásmód és magatartásminta. De jellemezheti-e a természet és ezzel életünk mélydimenziójának a kiszorítása is?

Paul Tillich (a 20. század egyik legjelentősebb teológusa) azt a kérdést veti fel, hogy a technika valóban a szabadság szolgálatában áll-e, vagy pedig az egész föld egy technikai várossá változik, ami eltakarja a világ bennünket megszólító valóságát és előírja, hogy mit kell tennünk. Tillich kérdése ekkor éppen az, hogy a technikai város valósága eltakarja-e a bennünket megszólító valóságot? Van-e jogunk a zöld környezet olyan fokú redukciójára, ami veszélyezteti a természet bennünket megszólító erejét? Szabad-e megszüntetni a természetesség területeit városaink szívében?

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.