Leonardo da Vinci 1498-ban alkotott freskója után az utolsó vacsora megfestésével bár sokan próbálkoztak – gondoljunk csak Fra Angelico, Tintoretto, Salvador Dali, vagy magyar vonatkozásban Csók István, Derkovits Gyula és Kernstok Károly alkotásaira –, mégis, az erős előkép meghatározza a művek formavilágát. Lehet-e újat, újfajta művészeti és teológiai réteget megfogalmazni az utolsó vacsora kortárs művészeti ábrázolásából? Többek között erre is keresték a válaszokat a Szent István-bazilika lovagtermében szervezett beszélgetésen a résztvevők: Pataki Gábor művészettörténész, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos munkatársa, Tolnay Imre képzőművész és Galambos Ádám evangélikus teológus.

„A kortárs művészet egyik legfontosabb fejleménye, hogy egyre többen s egyre tudatosabban fordulnak a transzcendens, szakrális, meditatív értékek felé. Egyre többen szeretnék művüket kivonni a ránk zúduló képek és információk szakadatlan, mindent nivelláló áradatából, s egy csendes, tiszta, az elmélyült dialógusra lehetőséget adó helyet, pozíciót keresni. Visszaszerezni valamit a »művészet előtti képek« (Hans Belting) egykori méltóságából, megszólító erejéből, ikonikus mivoltából” – fogalmazott egy korábbi tanulmányában Pataki Gábor, mely gondolat felelevenítésével a disputapartnerek Tolnay műveiből kiindulva beszéltek a művészet és a szakralitás kérdéséről.

Tolnay Imre évek óta dolgozza fel a bárkát, mint installációs tárgyat. Az új és új környezetben bemutatott és ezáltal különböző jelentéssel ellátott bárka-installáció jelentésrétegeiről szólt a beszélgetés második fele. A bárka a komáromi Monostori Erődben az úton kérdését, míg Győrött az exodust, s ezáltal a migráció, a szülőföld elhagyása jelentését tárta a nézők elé. Másutt ugyanaz a bárka vált a születés és a csökkenő élettér szimbólumává is. A legutolsó vacsora kiállításon installált bárka, mint Noé bárkája, jele az új lehetőségnek. A bárka vagy hajó ugyanakkor a keresztény szimbolikában is kiemelt tartalommal bír, így már az ókeresztény síremlékeknél az üdvösséget, másutt az egyház jelét szimbolizálja, de Michelangelo Sixtus-kápolnabeli utolsó ítélet freskóján a görögök alvilági révészére is utal.

Egy izgalmas, a kortárs művészet számos kérdését felvető beszélgetés részesei lehettek azok, akik jelen voltak Tolnay Imre kiállításának záró rendezvényén.

A beszélgetés – Tolnay Imre vetített alkotásaival – az alábbi videón hallgatható meg: