„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,37–39).

A meghátrálás realitásával számolni kell – figyelmeztetett Gáncs Péter –, ezért fontos, hogy mindig tudjuk, merre van az előre, és hogy soha ne maradjunk egyedül. A lelkész látja a célt és számíthat – a jelenlévő családtagokon, barátokon, cserkésztársakon, gyülekezeteken túl – arra az Úrra, aki küldi és jön is felé. Az Eljövendő vonzásában élünk, Ő tartja lendületben küldetésünket – tette hozzá a püspök.

A liturgiában részt vett dr. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténet tanszékének vezetője és Kis János kecskeméti igazgató-lelkész is. A kántori szolgálatot Kinczler Zsuzsanna, az Egyházzenei tanszék oktatója végezte. Énekelt a maglódi gyülekezet Magdala Kórusa Simon Barbara vezényletével, valamint a Laczkó János vezette Kecskeméti Cantus Nobilis Kórus, amelynek korábban Zahorecz Pál is tagja volt.

Az úrvacsorás alkalom után dr. Csepregi Zoltán a 121. zsoltárral köszöntötte az új lelkészt. A mentor, Németh Mihály maglódi lelkész személyes hangvételű szavait Keresztelő János példájával zárta: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem!” Szpisák Attila tótkomlósi lelkész biztosította ifjú szolgatársát arról, hogy különösen a gyermekek közötti szolgálatban számíthat rá. Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő örömmel nyugtázta, hogy a fiatalokhoz értő lelkész kezdi meg a munkát Tótkomlóson. Gáncs Péter püspök átadta a lelkészavatási oklevelet és a megbízólevelet. Kis János, a küldő gyülekezet lelkipásztora pedig emlékeztette a frissen ordinált lelkészt, hogy ne feledkezzen el a gyökereiről: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!”

A nap emlékére a család ajándékaként a kecskeméti templomba új perselyek kerültek. A megújult templomudvart pedig az ordináció utáni szeretetvendégséggel avatta fel a gyülekezet.

Bemutatkozás:

Zahorecz Pál Márk vagyok, Kecskeméten születtem és itt is éltem a középiskolai tanulmányaim befejezéséig. Viszonylag későn ismerkedtem meg az evangélikus vallással. Kiss János igehirdetése és személyisége döntő szerepet játszott abban, hogy lelkészi pályára léptem.

A továbbtanulási szándékomat az Evangélikus Hittudományi Egyetemre 2010-ben adtam be. Fél évig ösztöndíjasként tanultam Finnországba, 2014 elején. Hatodévemet, melyre hálás szívvel gondolok, Maglódon töltöttem, Németh Mihály mentorsága alatt.

Szabadidőmben szeretek olvasni és közösségi életet élni barátaimmal.

10 éve vagyok elkötelezett híve a cserkészetnek, jó néhány táborban vehettem részt.