Nem arról van szó, hogy a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács gesztust gyakorolt, és vállalta, hogy az evangélikusok számára ünnepnek számító október 31-én kész egy közös alkalomra. Nem, most kifejezetten a reformáció ünnepe állt a megemlékezés középpontjában. A katolikusok és az evangélikusok közös istentiszteletet tartottak a jeles napon, ezzel pedig új távlatokat nyitottak a két egyház együttműködése és közös tanúságtétele számára. Az utókor talán úgy fogja emlegetni ezt a napot, hogy ehhez kötődik az ökumené reformációja.

Az időpont mellett a helyszín is fontos. 1947-ben a svédországi Lundban alakult meg a Lutheránus Világszövetség (LVSZ). A liturgiában a mi részünkről központi szerepet kapott Munib Younan LVSZ-elnök a Szentföldön, Jeruzsálemben püspök, Martin Junge főtitkár pedig Chiléből származik.

A sok jelen levő fiatal azt is kifejezésre juttatta, hogy nem egyszerűen visszaemlékezünk, hanem a jövőt munkálva előretekintünk. Egyházaink továbbá korántsem férfiközpontúak, példának okáért a házigazda svéd egyház élén Antje Jackelén személyében érsek asszony áll.

A lundi reformációi istentiszteletet evangélikusok és katolikusok közösen tartották. Ferenc pápa mellett a vatikáni Kurt Koch kardinális, valamint sok-sok érsek, püspök és apáca volt jelen. Amikor 2010 ádventjében az LVSZ vezetésével a Vatikánban jártunk, meghívtuk XVI. Benedek pápát, hogy valamilyen formában majd legyen részese a reformációi megemlékezéseknek. Ferenc pápa betartotta elődje ígéretét.

Érdekes együtt szemlélni a két egyházfőt. Igazat kell adnom Vértesaljai László jezsuita pap barátomnak, aki szerint Benedek tudós teológus, Ferenc viszont próféta. Hiszem, hogy ennek jegyében vállalta a lundi szolgálatot is. Egy svéd egyházi lapnak adott interjújában már az alkalmat megelőzően részletesen szólt arról, mennyire nagyra értékeli Luthert. Őt egyrészt a Szentírás szenvedélyes hívének nevezte, másrészt igen okos embernek. Szólt arról, hogy argentínai lelkészi és püspöki szolgálata során milyen jól együtt tudott működni az evangélikusokkal.

Bárhol jelenik meg Ferenc pápa, ujjongó tömeg fogadja. A hozzá hasonló vérmérsékletű Younan püspök mindenesetre igyekszik ugyanazt a derűt sugározni. Az állami és egyházi elvárásoknak megfelelően Ferenc pápa találkozott a svéd királyi család tagjaival és a miniszterelnökkel, valamint november 1-jén misét is tartott a malmői futballstadionban, ám azt minden alkalommal egyértelművé tette, hogy látogatása középpontjában a közös reformációi megemlékezés áll. Erre utalt egyebek mellett az is, hogy a liturgiában részt vevők a reformáció színére emlékeztető piros stólát viseltek az egyszerű albán. A katolikus gyakorlatban ez persze a mártírok színe is. Ebben az összefüggésben bizony a vértanúk ökumenéjéről is beszélnünk kell. Lundban mind a pápa, mind az evangélikus vezetők megemlékeztek az üldözött keresztyénekről.

Az ökumenikus reformációi istentisztelet felemelő része volt, amikor a résztvevők a békesség jelét osztották meg egymással. A római pápa és az evangélikus püspök átölelte egymást (képünkön). A közelmúltban magyarul is megjelent irat címét kölcsönvéve azt mondhatjuk, hogy eljutottunk a szembenállástól a közösségig. Ebben az ölelésben egyszerre volt benne a bocsánatkérés és a megbocsátás, a gyónás és a feloldozás.

Ám még nem értünk célba. Örülök, hogy a liturgia keretében az említett ökumenikus dokumentumnak éppen a harmadik felszólítását vezethettem be, miközben egy kislány meggyújtotta a harmadik gyertyát. A harmadik felszólításban ugyanis benne van az az elköteleződés, hogy immár az egyház látható egységét fogjuk munkálni. Ennek jele pedig az asztalközösség, hogy egyek lehetünk az úrvacsorában. Igehirdetésében Junge főtitkár is határozottan utalt erre, és megfogalmazódott ez a vágy Koch bíboros imádságában is.

Végül hadd osszak meg az olvasóval egy olyan beszélgetést, amelyről még nem értesült a közvélemény. Amikor a lundi istentiszteletet követő malmői együttlét is véget ért – amelyen több ezren voltak jelen a város sportcsarnokában –, Younan LVSZ-elnök immár szűk körben megkérdezte Ferenc pápát: „Mi lesz a következő lépés?” Róma püspöke így válaszolt: „Nem tudom, nem én vagyok a Szentlélek.”

Ez az első hallásra tréfásnak tűnő mondat szerintem azt a meggyőződést is kifejezi, hogy ami itt és most történik, az a Szentlélek Úristen műve. Őrá, az egység Lelkére kell hagyatkoznunk ezután is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 45. számában jelent meg, 2016. november 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.