Gonoszság [1,29] a lélek helytelen törekvése, amellyel az ember azon dolgok megtételére hajlik, melyek gonoszak; melytől – ha jókat kapott is – nem lehet visszatartani; sőt minden jóval, kapta bár Istentől vagy embertől, visszaélve a rosszra tör.

Ezzel szemben a jóság a lélek törekvése arra, hogy jót tegyen, még ha az ellene támasztott gonoszság akadályozza és vis - szatartaná is: a rosszat is a jóra használja. És nem az a jó a lelki jóság értelmében, aki addig teszi a jót, amíg jól megy a sora, és senki sem szegül vele szembe – ez ugyanis nem járul hozzá a világ jóságához. Németül különösen: jó – fromm, rossz – böse. Innen Máté evangéliuma 7. részében is: „Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” (Mt 7,18) Ezt azok ostobasága ellen mondja, akik a maguk ostobasága miatt másokat okolnak, és ezt mondják: „Szívesen jó lennék, ha jók között lennék, vagy távol maradhatnék a gonoszoktól, akik szorongatnak.” Így ellentétesek is egymással.

Jóindulat és rosszindulat. A jóindulat: kedvesség, készség a másikkal való együttélésre vagy jótékonyság, vagyis a lélek hajlandósága a másoknak nyújtott jótéteményekre és kedvezésre. S kettős természetű: tökéletes és keresztényi, amely ugyanolyan marad a méltók és a méltatlanok iránt is; illetve emberi vagy világi vagy tökéletlen, mely csak addig marad meg, amíg viszonozzák, s meghátrál a méltatlanok és a gonoszok előtt. Ahogy Máté evangéliuma 5. részében áll: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48) És Lukács evangéliuma 6. részében: „[Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok,] és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.” (Lk 6,35)

A rosszindulat ezzel szemben a lélek fonák és durva hajlama a bosszúállásra és a másoknak való ártásra. Ez is kettős természetű: egyrészt ellentétes a hősies és egyetemes vagy keresztényi jóindulattal, s a lélek hitványsága miatt árt a méltóknak és a jóknak is, nemcsak a gonoszoknak [s nem hátrál meg még a jótevők előtt sem]. Ez az állati rosszindulat. Másrészt az emberi és tökéletlen jóindulattal ellentétes: keresi a bosszúállást, és árt másoknak, de mégis meghátrál azok előtt, akik vele jót tesznek. Innen lehet most megérteni Pál apostol szavait a Galatákhoz írt levél 5. részében: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség.” (Gal 5,22)

Hanyagság [1,29] sajátosan a léleknek az a fonáksága, mellyel, bár valaki képes volna felebarátjának javára lenni vagy a rosszat tőle távol tartani, ezt szándékosan elmulasztja. Szent Ágoston is ugyanúgy fejti ezt ki A rend című könyvében. Ezért mondja ugyanezen a helyen azt is, hogy a „hanyagság” azért származik a „nem képes” (nequire) szóból, mert az illető nem képes jót tenni, mégpedig gonoszságból. Ezt egyesek irigységből, mások pedig a rajtuk eluralkodó önhittség miatt teszik.

Rendetlenek [1,31] a szavaikban, viselkedésükben és ruházkodásukban otrombák azok, akik a leglazább szabadosságban élnek, és bármit meg merészelnek tenni, ami csak tetszik nekik.

A sugdolózók [1,29] és a rágalmazók [1,31] abban különböznek, hogy a rágalmazó aláássa a másik ember jó hírét; a sugdolózó viszont összeveszíti az egyetértőket azzal, hogy az egyiknek ezt, a másiknak azt sugalmazza. Minden sugdolózó kettős nyelvű, de nem rágalmazó, ahogy Sirák fia könyvében áll. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.