– Reformáció és film, nem idegen fogalmak ezek egymástól?

– A reformáció két ága közül az evangélikus ág nem volt képellenes. Sőt, Luther egyik legnagyobb népszerűsítője a festő Lucas Cranach volt, aki szinte mai értelemben vett fotóriporterként örökítette meg tetteit, oltárképet is festett Luther személyével. Vizualizálta, megrajzolta a hittételeket, így azok eljutottak azokhoz is, akik nem tudtak olvasni.

– Luthert a film is szerette valamiért.

– Nagyon izgalmas, valóban filmre kívánkozó kalandos élete volt, és mint elsőnek, övé volt a legnagyobb bátorság, nyilván ezért érdemelte ki jobban a figyelmet. Az apja bányász volt, de ő eljutott az egyetemre, elvégezte a jogot, majd elhívást érzett, hogy Rómába utazzon. Hajóra szállt, de viharba kerülvén megfogadta, hogy ha túléli, kolostorba vonul, és úgy is történt. Ágoston-rendi szerzetes lett Erfurtban, majd a rendje Wittenbergbe küldte professzornak, és itt ment végbe benne az a belső átalakulás, amelynek eredményeként 1517-ben végrehajtotta világraszóló tettét, kitűzte téziseit a vártemplom kapujára. Nézeteiért inkvizíciós eljárás elé idézték, kitagadták. Volt szerzetes létére meg is házasodott: ráadásul egy szökött apácát vett feleségül, ami szintén érdekes.

– A Reformáció 500 Filmnapokon három Luther-film is látható lesz, egy 1928-ban készült alkotás, a 2003-as Eric Till-féle feldolgozás és Richly Zsolt vadonatúj  animációja. Mindegyik másfajta Luther-portrét mutat.

– Az 1928-as alkotás némafilm, amelyet annak idején be akartak tiltani, mert a katolikusok úgy érezték, ellenük hangolja a nézőket. Agyoncenzúrázták, rengeteget kivágtak belőle, de szerencsére a Német Szövetségi Archívumban fennmaradt egy példány, amit felújítottak. A rendező a filmben teátrális gesztusokkal jeleníti meg Luthert, de érdekes trükköket is alkalmaz, például amikor a Szent Péter-székesegyház lépcsőjén találkozik a feltámadott Jézussal. Az Eric Till-féle feldolgozást meggyőző, látványos filmnek tartom, amely bemutatja a korabeli Wittenberget, a parasztháborút, Luther belső vívódásait, hogy miként találja meg a kegyelmes Istent. Bár picit sajnálom, hogy véget ér 1530-ban, az ágostai hitvallás elfogadásával, mert utána is történtek még fontos dolgok Lutherrel. Érdekes lett volna bemutatni azt az 1983-ban az NDK-ban gyártott nagyszabású életrajzi filmet is, amely Engels Luther-képét tükrözte és Erich Honecker személyesen követte a gyártását. Luther eszméinek gazdagságára jellemző egyébként, hogy tanaiban korábban a nácik is, majd néhány évtized múltán a kommunisták is megtalálni vélték a maguk igazolását.

– Hogy látja, miként változott a reformáció ábrázolása a film története során?

– Anélkül, hogy szakértője lennék a témának, azt mondhatom, a korábbi ábrázolások hajlamosak voltak a heroizálásra, a melldöngetésre és a teatralitásra. Az újabb filmek pedig bátrabban nyúlnak a kritika eszközéhez. Annak idején készítettem például a Duna televíziónak Luther a filmvásznon címmel egy anyagot. Kiválasztottam az életéből azt a jelenetet, amikor a wormsi birodalmi gyűlés elé idézik, és így szól: „Itt állok, másként nem tehetek.” Négy-öt filmet mutattam be egymás után a filmtörténet kezdetétől máig. Az első két-három filmben ezt nagyon színpadiasan ábrázolták, szinte az ide lőjetek gesztusával állt bírái elé. Majd ez változott, s végül Eric Till filmjében Luther egy magába forduló, morfondírozó személyiség, akin látszik, hogy maga is megrendül, és csak suttogja a szavakat. Ez hitelesebb.

– Ismét látható lesz a filmnapokon a Babette lakomája című dán–svéd–francia film. Ez egy kedves és jóindulatú alkotás, de nem éppen a pozitív oldaláról mutatkozik meg benne a protestáns, egyszerű életvitel.

– Nem baj, ha egy ilyen fesztiválon van kritikai alkotás is, főleg, ha ez egy ilyen szerethető film. Az egyház ne egy besavanyító közeg legyen.

– Richly Zsolt új, animációs Luther-figurájáról mit kell tudni? Ő is esendő hős?

– Igen, egy esendő, emberközeli, csetlő-botló figura, aki például rendszeresen horkol éjjel, és amikor kiszögeli a 95 pontot, a szögeket ott tartja a szájában.

– Akkor hát megengedik magukkal szemben a humort, merthogy ezt a filmet önök gyártatták.

– Természetes, hogy megengedjük. Ez lutheránus magatartás. Luther maga is szerette a humort. Az Asztali beszélgetések például tele van humoros, bölcs mondásaival.

– Honnan jött az ötlet, hogy éppen rajzfilmet készíttessenek Lutherről?

– Ezelőtt hét-nyolc évvel összehívtam néhány evangélikus egyházhoz kötődő művészt, hogy megbeszéljük, miként lehetne együttműködni velük. Richly Zsolt is ott volt, és elmondta, miket csinált eddig Heltai fabuláitól a Kockásfülű nyúlon át a József Attila- és Radnóti-versek illusztrálásáig. Elárultam, hogy van egy régi álmom, Lutherről szeretnék egy filmsorozatot készíteni. Másnap jelentkezett, és felvázolta, miként képzelne el egy animációs sorozatot. Mindketten arra gondoltunk, hogy Lackfi Jánosnak kellene írnia a szövegét. Fel is hívtuk innen az irodámból, és rögtön igent mondott. Csinált egy szinopszist tíz részre, s amikor a szövegkönyv elkészült, nekivágtunk a megvalósításnak. A püspöki épület tetőterében rendeztünk be egy rajzfilmstúdiót. Itt született meg a film. Zsolt hívott hozzá munkatársakat és tanítványokat a MOMÉ-ról, akik besegítettek. Az első öt rész karácsonyra készült el, moziban még sosem volt nyilvános vetítésen. A rajzfilm képi világa a fametszet és a képregény közötti átmenet. Dokumentumokat is használ, bevillannak korabeli levelek, festmények. Erős a dramaturgiai töltete.

– Az évforduló kapcsán készülnek filmek más reformátorokról is?

– Egyről tudok, ez egy magyar film lenne, amely Kálvin és Loyola Ignác, vagyis a nagy reformátor és az ellenreformátor találkozását mesélné el. A párizsi egyetemen egy időszakban tanultak, tehát elméletileg találkozhattak. Tudomásom szerint ebből indul ki a filmterv.

– Önnek van kedvenc protestáns filmje, amelyből akár mint püspök is erőt merít?

– Szeretem például az Albert Schweitzerről vagy a Dietrich Boenhoefferről készült filmet, melyek az Urániában is láthatók lesznek. Bonhoeffer német evangélikus lelkész, berlini teológiai professzor volt. Az ő nevéhez fűződik az „egyház a nagykorú világban” gondolat, vagyis hogy az egyház nem folytathatja tovább paternalista hozzáállását. Belekeveredett a nagypolitikába is, részt vett az 1944-es Hitler elleni merényletben. Letartóztatták, koncentrációs táborba vitték. Igazán híressé a börtönben írt levelei lettek, és az Etika című munkája, amely torzóban maradt. Egy hónappal a háború vége előtt, 1945 április 9-én végezték ki. A róla szóló film előtt Csepregi András, a fasori gimnázium iskolalelkésze mutatja majd be Bonhoeffert, ő korábban Bonhoeffer és Bibó István kapcsolatát kutatta. Albert Schweitzerben engem a lelkészi életpálya sokoldalúsága izgatott, hogy közben Afrikában orvos, Bachot kutat, Nobel-díjas lesz. A lelkészi szerepkörtől egyáltalán nem idegen a szerepvállalás a művészet, a tudomány terén. Bonhoeffernél pedig a közéletiség példaértékű számomra, hogy nem zárkózott be az elefántcsonttoronyba.

További információi az Urániában rendezett reformációi filmnapokról itt található:

 https://www.urania-nf.hu/esemenyek/800/2017/02/09/reformacio-500-filmnapok

2017. február 9. és 12. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezik meg a Reformáció 500 Filmnapokat. A műsorra tűzött filmek, melyek közül több először látható Magyarországon, az ötszáz éve útjára indult reformációra és annak mai napig tartó hatásaira hívja fel a figyelmet.

Milyen események rázták meg a 16. századi keresztény Európát? Mi történt 1517 októberében Wittenbergben, és mi történt ennek hatására az elkövetkező években a környező országokban? Ki, milyen személyiség volt – Luther Márton, John Knox, Szervét Mihály, valamint Kálvin János – és hogyan emlékszik rájuk az utókor? A Reformáció Emlékbizottság és az Uránia közös rendezvénye ezekre a kérdésekre keresi a választ a mozgókép – a játék- és dokumentumfilmek, illetve az ezekhez kapcsolódó beszélgetések – segítségével.

A Reformáció 500 Filmnapok vetítéseire a regisztrációs díj egységesen 500 forint.