A Gustav Adolf Alapítvány (GAW) alapvetően kisebbségben lévő kelet-közép-európai egyházakat támogat munkájuk végzésében. A pódiumbeszélgetés érdekessége volt, hogy magának a segélyszervezetnek a főtitkára, Enno Haaks volt a moderátor. A válaszadók pedig Johann Schneider, a Halle és Wittenberg Tartományi Egyházának regionális püspöke, Gabrielle Wulz, a Württembergi Evangélikus Egyház prelátusa, Reinhard Guib, a Romániai Ágostai Hitvallású (Szász) Evangélikus Egyház püspöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke voltak.

A beszélgetés első kérdése az Európai Unió jövőjét és az egyházak reakcióit firtatta. Gáncs Péter magyarországi evangélikus elnök-püspök az utóbbi hetek brexites fejleményeit értékelve elmondta, hogy a hídépítés lenne ebben a szituációban az egyházak feladata. „Mindenkit meglepett ugyan a brit népszavazás eredménye, de meg kell barátkoznunk ezzel a helyzettel és előre kell tekintenünk” - mondta a püspök.

Reinhard Guib püspök szerint Romániában biztosan mindenki a maradás mellett tenné le a voksát, mert sokat köszönhetnek az uniónak. Bár lassú ütemben, de fejlődik országuk. „Az egyházak is EU-barátok, sok projektet sikerül megvalósítani az uniós támogatásokból” - támasztotta alá mondandóját. Véleménye szerint azonban az uniónak arcot kellene adni és ehhez a kereszténységre és az egyházakra is nagy szükség lenne.

Johann Schneider szerint a 20. század nagy szakadásai sebeket okoztak Európában és ennek a szakadásnak nem lenne szabad megismétlődnie. Ezért az egyházaknak nagy szerepük van az egység megmentésében, megtartásában. Véleménye szerint ki kell lépni a templomokból és oda kell menni, ahol az emberek vannak. 

Gabrielle Wulz a keletnémet helyzetet elemezve elmondta, hogy a kommunizmus idején az egyházak el voltak nyomva, és a rendszerváltás után sem találták meg a hangjukat, ezért rengeteg olyan ember él Németországban, aki gyökerét vesztette és nem hisz semmiben. A Föld Sója Találkozó azonban rendkívüli alkalmat teremt arra, hogy a különböző helyzetekből jött embereket megszólítsuk.

Ehhez kapcsolódva Gáncs Péter elmondta, hogy ha az igazat megvalljuk, látnunk kell, hogy Európa sosem volt keresztény kontinens, de reméli, hogy még nem késő felfedezni a gyökereket. „Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az Európai Unió nem egy egyesült nemzet, mint például az Egyesült Államok, hanem önálló nemzetek közössége, amelyben az egyes nemzetek megőrizhetik saját arcukat, identitásukat.

Guib püspök szerint van egy Európához tartozó érték és ez még mindig a kereszténység, akkor is, ha ez sokszor illuzórikus.

Wulz prelátus felvetette: vajon mi lehet az az erő, ami összetart egy társadalmat? Szerinte a multikulturális társadalom nem halott és nem kell egy vezető kultúrában gondolkodni (Leitkultur). „Nem kell félni az idegen kultúrától, mert annak értékeit is el lehet fogadni és be lehet emelni egy adott kultúrába.”

Schneider püspök hangsúlyozta a polgári párbeszéd fontosságát. Kerekasztal-beszélgetésekre és békeimádságokra van szükség - tette hozzá.

Gáncs püspök szerint sem lehet kerítéssel, falakkal megoldani a menekültkérdést, mert ha az emberek menekülnek a háború elől, étel, ital, ruházat, javak nélkül, akkor segíteni kell. De rossz és egyoldalú az a kép is, ami a nyugati médiában Magyarországról megjelenik. Nem gonoszak a magyar emberek. Mi nem feledtük el 1956-ot, amikor mi magunk is menekültek voltunk és Nyugaton találtunk menedéket. Az evangélikus egyház saját erejéhez mérten megpróbál segíteni a menekülteknek. A VIII. kerületben tanácsadó irodát nyitottunk, Nyíregyházán bajor segítséggel integrációs házat fogunk létrehozni. Nem zárkózunk el az ökumenikus megoldások elől.

Guib püspök ezzel szemben azt mondta, hogy Romániát elkerülte a menekültáradat, így náluk ez a kérdés nem olyan égető.

Schneider püspök felvetette, hogy ebben a kérdésben véleményformálásra lenne szükség, és az egyházaknak imaheteket kellene tartaniuk, amire Wulz prelátus azzal felelt, hogy tele vagyunk imahetekkel, s az imádság egyedül nem oldja meg a kérdést, szerinte nem imádkoznia, hanem cselekednie kell az egyháznak.

A moderátor ezután feltette azt a kérdést, hogy ha nincsen egyetértés még az egyházakban sem bizonyos kérdésekben, akkor hogyan lehet megoldást találni. Ha a magyarországi protestáns felekezetek sem tudnak együtt fellépni, akkor hogyan tovább. Célzott ezzel arra, hogy a Föld Sója Találkozó bár keresztény találkozó, mégis a helyi evangélikus egyház szervezte, és a református egyház kevésbé képviseltette magát a rendezvényen.

Gáncs Péter szerint a történelem sebeit nehéz begyógyítani, de el kell végre feledni a múltbeli problémákat. A 2017-es évben nagyobb összefogásra számít a két protestáns egyház kapcsolatában, mert a jövő a misszióban való szoros együttműködésben rejlik. Érzékeny kérdésekben pedig az evangélikus egyház mindig vállalta és vállalni is fogja, hogy hídként közvetít a két nagy magyarországi egyház, a többségben lévő katolikusok és a második legnagyobb reformátusok között. A diaszpórában lévő kisebbségi egyházaknak ugyanis van egy olyan pozitívumuk is, hogy összekötőkapcsok tudnak lenni a nagyobbak között. Vagy hogy a találkozó szimbólumát használjuk: piciny kis sóként ízt adhatnak az ételnek.