„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!” (Zsolt 119,25)

A beiktatást Cselovszky Ferenc esperes látta el Aradi György fasori parókus lelkész liturgikus szolgálatával. Az egyházzenei részt Gálos Miklós orgonista-kántor játéka és Kati sógornője, Magyarkuti Nóra szoprán énekes szólója tette emlékezetessé.

A pesti evangélikusok esperese személyes hangvételű beszédében Ézs 43,1 alapján a nevünkön szólító és megváltó Istenről beszélt. Igehirdetésében megemlítette, hogy a Katalin-napok sorában nem hivatalosan ezt a napot is számon tartják, ezzel utalva az alternatív Katalin-napon a név eredetének azon tartalmára, amely tisztaságra és célra tartásra hív – Krisztus tanítványaként bennünket is.

Beiktatása napjáig éppen ötven alkalommal prédikált a Fasor szószékéről dr. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin, aki ez alkalommal Zsolt 119,25 alapján hirdette az igét a nagy ívű ABC-zsoltárról, az isteni szó és vezetés, illetve az arra való őszinte odafigyelés alapvető fontosságáról, ellenállhatatlan erejéről. „A 119. zsoltár szerzője odaadó hűséggel csüng az Úr szaván. Minden porcikájával Isten vezetésének engedelmes követésére igyekszik – úgy, hogy közben újra és újra Isten megbocsátó szeretetéért és kegyelméért küzd és esedezik, hiszen tisztában van önnön gyöngeségével, földhözragadtságával, azzal, hogy mennyire rászorul Isten jóindulatára, irgalmára, vezetésére.” A lelkésznő kihangsúlyozta, mennyire valóságos napi küzdelmeinkben is rászorultságunk a „Fiú Jézus Krisztus által is megszólaló isteni igére, a Szentlélek bennünket formáló és megújító titokzatos munkájára.”

„Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!... Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!” (Zsolt 119,25.26b–27) „Akarjunk mi mindannyian így, ilyen odaadó, imádságos, reménykedő és nyitott lelkülettel elmélkedni Isten út- és iránymutató szavai felett!… Mint a szerelmesek. Tanulunk, dolgozunk, intézzük az ügyeinket, éljük az életünket, és közben mindig rágondolunk Istenre. Az ő lelki jelenlétében, mindent az ő szemével látva: magunkat, életünket, a világ dolgait az ő tanításaihoz mérve és azok alapján értékelve.” Az igehirdetés hangsúlyos következtetései között elhangzott: „nem közvetlenül a boldogságra törekedve leszünk boldogok, hanem Isten és szent Fia, a Mester, Jézus Krisztus követését választva; a jóra, az igazságra, a szeretetre, a tisztaságra törekedve; az isteni szó hallgatása, megértése és megcselekvése közben.”

Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen a köszöntések sorát Cselovszky Ferenc esperes nyitotta meg, aki az egyházmegye lelkészeinek nevében szólt. D. Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök a közös ősagárdi gyökereket is megidézve fordult a lelkésznő felé. A helyi ökumenikus lelkészkör képviseletében Nagy Károly római katolikus plébános, a Rózsafüzér Királynéja plébániatemplom vezetője, Erzsébetváros Önkormányzata részéről pedig Szücs Balázs képviselő, egyházügyi tanácsnok mondott köszöntőt. Dr. Bartha Tibor felügyelő és Aradi György lelkésztárs a gyülekezet ajándékait nyújtották át az ünnepeltnek, végül Katalin köszönő szavai zárták a templomi együttlétet. Az ünnep kötetlenebb része a szomszédos gimnázium aulájában rendezett állófogadáson folytatódott, ahol dr. Gálos Miklós tiszteletbeli felügyelő és Szirmai Zoltán, a gyülekezet nyugalmazott lelkésze mondtak pohárköszöntőt. Az ősagárdi gyülekezet felügyelője, Nagy Tiborné pedig meleg hangú köszöntésben adta tovább sokak hordozó szeretetét. Az ízletes falatok, finom balatoni és szekszárdi borok mellett átéltük a közösség, a találkozások, a beszélgetések örömét és jókedvét. 

Kísérje Urunk áldása a beiktatással megerősített lelkésznőt hivatása gyakorlásában, munkatársakkal közös szolgálatában a fasori gyülekezet épülésére!

Az alábbiakban olvashatók az esperesi beszéd és a lelkésznő prédikációja: