Cselovszky Ferenc

„Mondjon legalább egy érvet, ami amellett szól, hogy megéri!” – biztatott barátságosan az anyuka, miközben kamasz lánya azzal a bujkáló mosollyal az arcán figyelte a – minden bizonnyal kipirult – homlokomon legördülő kövér izzadságcseppet, mint amellyel a professzor figyeli a szigorlatozó diák vergődését, aki végső tartalékait mozgósítja a hőn áhított elégséges megszerzéséért. Őszintén megvallva kicsit így is éreztem magam.

Budapest – A gyülekezeti tagok hozzászoktak március közepe óta ahhoz, hogy a „Deák téri templom” nevű YouTube oldalon napi rendszerességgel jelennek meg lelki tartalmak és már várják az üzenetet. Rengeteg visszajelzés van, a közösség tagjainak jól esik, hogy lelkészeik nem engedték el a kezüket a krízishelyzetben sem, az internet segítségével, telefonon és a hagyományos gyülekezeti hírlevélen keresztül kapcsolatot tartanak és szólnak hozzájuk. Smidéliusz Gáborral beszélgettünk arról, hogyan élik meg ezeket a nehéz napokat a karantén idején.

Ha valaki statisztikát készítene arról, melyek voltak az elmúlt hetekben a közbeszédben leggyakrabban előforduló szavak, alighanem előkelő helyen szerepelne a karantén. Nem csoda, hiszen azzal a témával áll összefüggésben, amely az utóbbi időben érthető módon a leginkább foglalkoztatja az embereket.

„Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében!” – hangzik a Forrest Gump című kultfilm szállóigévé híresült figyelmeztetése. Felhúzni valaki más cipőjét? Első hallásra bizarr ötletnek tűnik. Mi van, ha szorítani fog, és feltöri a lábamat? Vagy annyira lötyög majd rajtam, hogy orra bukok benne? Vagy ha kinevetnek a többiek a feltűnő színe, ódivatú fazonja miatt? Még el is kaphatok valami kellemetlen fertőzést! Nem könnyű hát megtenni a lépést, amelyre a szállóige biztat. Pedig igazán tényleg csak akkor ismerhetjük meg egymást, ha azt is tudjuk a másikról, hogy hol szorít a cipő, amelyet visel. Enélkül hamar kész az ítélet: ilyenek ezek a…

Budapest – Örömünnepre gyülekeztek helyi evangélikusok és meghívott vendégek szeptember 15-én, szombaton a fasori evangélikus templomba dr. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin lelkésznő másodlelkészi beiktatására. Két esztendő alatt megismerhette és meg is szerette a fasori közösség lelkészét, Katit, akit ezen az ünnepnapon Isten előtti hálaadással, imádsággal és a közösségben megélt szeretet erejével vett körül gyülekezete. Sokan érkeztek Ősagárdról is, családtagok és küldő gyülekezete képviselői, akik tanúi lehettek annak, ahogyan Katalint kisgyermekkorától formálta és lelkészi szolgálatra indította Isten.