– A terhességmegszakítás mint törvényi lehetőség a hetvenes években jelent meg. Írországban épp tavaly szavazták le az évtizedekig fönnálló teljes abortusztilalmat, ugyanekkor nagy viták és polgári megmozdulások folytak a szintén szigorú abortuszszabályozású és további szigorításokat kilátásba helyező Lengyelországban is. A világ egyik felén az erőszakból fogant életet is védik, a másik felén viszont a magzat élete már egészen kifejlett állapotban, a harmadik trimeszterben is veszélyben lehet – utalok ezzel a New York állambeli törvényre.

– Igen, bár az egyes országokban különböző a terhességmegszakítás törvényi szabályozása, az egymáshoz földrajzilag közel lévő országok gyökeresen eltérő szabályozása gyakorlati szempontból sok esetben azért okoz nehézséget, mert a terhes nők külföldre utaznak, így a helyi tiltás csak csökkent hatású. S valóban nincs konszenzus a nemi erőszak következtében fogant élet megítélése kapcsán: ugyan a megfogant magzat nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant, sokan azt gondolják, hogy kegyetlenség a traumát átélt nőt magzatának megszülésére kötelezni még akkor is, ha a terhességmegszakítás önmagában is trauma. A nemi erőszak önmagában rettenetes helyzet, s egy ilyen trauma kapcsán csak rossz megoldások között választhatunk akkor, amikor az így megfogant élet sorsáról döntünk. A New Yorkban elfogadott törvény sok szempontból hasonlít a magyar magzatvédelmi törvényre: a várandós nő életének védelme érdekében Magyarországon is korlátlan ideig megszakítható a terhesség. Ez tehát nálunk is azt jelenti, hogy ha valamilyen súlyos betegség lép fel a terhesség akár késői szakában, ami életveszélyt jelent, akkor az anya életét szükséges elsődlegesen védeni a törvény szerint, s a terhességet meg lehet úgy is szakítani, hogy a magzat érdekeit nem veszik figyelembe, azaz a magzat meghal. A New York-i törvény annyiban enged többet, hogy a terhes nő egészségének veszélyeztetése esetén is korlátozás nélkül engedélyezi az abortuszt, miközben ezen veszélyeztetés fogalmát pontosan nem definiálja, a kezelőorvos és a terhes nő belátására bízza. Nem tartom valószínűnek, hogy ez a törvényi szabályozás drasztikusan megnöveli az abortuszok számát New York államban, hiszen a huszonnegyedik hét utáni abortuszok száma az Egyesült Államok egészében pár százalék az összes abortuszhoz viszonyítva. Ha pedig kicsit sarkosan fogalmazunk, akkor mondhatjuk azt is, hogy a magzat szempontjából alig van különbség, hogy a tizenkettedik vagy éppen a huszonhatodik héten hal meg. Ezzel természetesen nem akarom a terhességmegszakítás jelentőségét bagatellizálni.

– Magyarországon, mint a legtöbb európai országban, egy nő a terhességének tizenkettedik hetéig dönthet úgy, hogy elveteti gyermekét, de csak akkor, ha erre törvényes oka van. Egészségi ok: ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti, vagy ha a magzatnak genetikai vagy egyéb károsodása van; ha a terhesség bűncselekmény következménye; illetve ha a nő súlyos válsághelyzetben van. A magyar törvényi szabályozás megfelelő módon teremti meg a felelős erkölcsi döntéshez szükséges feltételeket és kereteket?

– Köztudott, hogy nincs konszenzus ebben a kérdésben a magyar társadalomban s a világ sok társadalmában sem. Így az emberi életet a fogantatástól védendőnek és teljes értékűnek tartó emberek számára – ez alapvetően megfelel a keresztény értékrendnek – a mostani szabályozás a magzatgyilkosság legalizálását jelenti, míg a terhes nők választási jogát előtérbe helyező emberek számára a mostani szabályozás lényegében elfogadható.

– A gyakorlatban, a szülészeteken ez hogyan működik? Egy szülész-nőgyógyásznak szakmai kötelessége a gyermekek világra segítése mellett más gyermekeket a másvilágra segíteni?

– Ebben a kérdésben a hatályos egészségügyi törvény egyértelműen fogalmaz: az orvos nem kötelezhető terhességmegszakítás elvégzésére, kivéve, ha az abortuszt az anya életének megmentése miatt végzik. Tehát ha például a várandós nő válsághelyzet miatt szeretne abortuszt, akkor erre az abortuszra a szülészorvos nem kötelezhető. A gyakorlatban sok szülész-nőgyógyász kollégánk él ezzel a szabadsággal, igaz, ez konfliktusokat is jelenthet a kollégák között.

– Miről árulkodnak az aktuális demográfiai mutatók? A többi országgal összehasonlítva mekkora a magyarországi abortuszok száma a születések számához képest?

– Míg Grúziában ezer élve születésre négyszázhuszonnégy elektív, azaz a szülő nő válsághelyzete miatti abortusz jut, Magyarországon ez a szám 2015-ben háromszáznegyven volt. Horvátországban nyolcvan, míg Németországban százharmincöt. Lengyelországban és Írországban ez a szám akkor közel nulla volt.

– Sokan az egyházakhoz még mindig a szexuális tiltásokat, az emberek magánéletébe való módszeres beleszólást, a kiskorúsítást kötik. A katolikus tanítóhivatal valóban jogot formál hívei szexuális életének szabályozására. A protestáns egyházak demokratikusabbak és megengedőbbek, de a szexuáletikájuk nem mondható kontúrosan kidolgozottnak. Az evangélikus szexuáletika és távolabbról a keresztény bioetika mennyire tudja segíteni a híveket a felelősségteljes életvezetésben és gyermektervezésben? Mennyire készíti fel fiataljait az életre? Mit tesz az abortuszok megelőzéséért?

– Szinte már közhelynek számít, hogy a legfontosabb kérdés a nem kívánt terhességek megelőzése, ebben szinte konszenzus van, illetve abban biztosan, hogy aki nem szeretne, ne essen teherbe, mert az abortusz nemkívánatos „születésszabályozó” eszköz. Ismertek az abortusz szövődményei is, emiatt is kerülendő a nem kívánt terhesség miatti abortusz. S nem a bioetika, hanem a szülők, tanárok, orvosok, lelkészek, pszichológusok, szociális munkások tudnak segíteni abban, hogy mindenki megismerje a saját testét, testi működéseit, a biológiai tényeket.

– Ön több hivatalos fórumon is kiállt a szintén nagyon sok vitát kiváltó háborítatlan szülés, otthon szülés megfelelő, méltányos törvényi szabályozása mellett. Egyházunk egykori országos felügyelője, dr. Frenkl Róbert egy írásában többek között arra világított rá, hogy kettős mércéről árulkodik, ahogyan az abortuszról és az otthon szülésről gondolkodik a szülészszakma, illetve elsősorban az azt képviselő Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium: „…nem zárható ki az a gonoszkodó gyanú, hogy anyagi érdekek is szerepet játszanak abban, hogy a 12 hétnél fiatalabb magzat nem kap védelmet, a 24 hétnél idősebb viszont igen. Merthogy először az abortuszhoz, azután a szüléshez fűződnek az érdekek.” [Szülészeti dilemmák, Lege Artis Medicinæ, 2002, 12. évf. 3. sz., 147–148.] Magyarországon mennyire erősen nyomnak a latban ezek az érdekek?

– Nem szerencsés a két kérdésről egyszerre beszélnünk, bár Magyarországon kétségkívül szerepet játszik a hálapénz a szüléseknél és az abortusz kapcsán is. Sokan gondolták, hogy az otthon szülést is azért ellenezte a szülészszakma vezetése, mert féltek, hogy az otthon szülések elveszik a kenyerüket. Az viszont tény, hogy Európában számos országban az egészséges szüléseknél a kórházakban nem orvosok, hanem szülésznők-bábák segédkeznek a szülő nőnek, s csak szükség esetén kérik szülészorvos kollégájukat konzultációra. Itthon ez még messze nem általános gyakorlat. A hálapénz szerepe valóban nagy a szülészeti ellátásban. Kutatásaink szerint hazánkban a választott orvos segítségével szülő nők, akik tehát fizetnek a választott orvosuk jelenlétéért, ugyan jobbnak ítélik meg a szülésélményüket, de több beavatkozáson is átesnek, mint azok, akiknek nincs választott orvosuk, miközben ezek a beavatkozások az esetek jelentős részében feleslegesek és károsak. Részben a hálapénz gyakorlata tehető felelőssé azért is, hogy nálunk – sok más felesleges és káros beavatkozással egyetemben – nagyon gyakori a rutinszerű gátmetszés, amiről összehasonlító kutatások már a hetvenes években kimutatták, hogy káros. Ez ugyan nem klasszikusan keresztény kérdés, de a szülés során átélt elkerülhető traumák felesleges szenvedést okoznak a szülő nők számára, és ez már nehéz erkölcsi kérdést is jelent. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2019. március 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.