Különleges dolog történt Soroksáron. Advent harmadik vasárnapján délután úrvacsorát hirdettünk. Bár vele párhuzamosan műsoros est volt a pesterzsébeti templomunkban, mégsem akartam elhagyni. Hátha lesz valaki, aki nem tud bemenni Erzsébetre. Egyébként is a jó pásztor elment egy bárányért is.

Az istentisztelet közben jutott eszembe, hogy itt, ebben a megvásárolt polgári házban, ahol az alkalmaink vannak, talán soha nem osztottak még úrvacsorát. Az előző tulajdonos vallását gyakorló katolikus család volt. Nem tudom, esetleg utolsó kenetet szolgáltattak már ki ebben az épületben. Úrvacsorát valószínűleg még soha. Bár meg kell említenem, hogy a telek, ahol a ház épült, valamikor a reformátusoké volt. Ide akartak templomot építeni, ez azonban meghiúsult. Mindnyájunkat átjárta az ünnepélyesség, amikor megemlítettem, hogy ez az első úrvacsoraosztás ebben a plántáló gyülekezetben. Az esetleges utolsó kenet után első úrvacsora. Advent harmadik vasárnapján, amikor a legedzettebb Keresztelő Jánosok is elbizonytalanodnak, nekünk ünnepi szintre emelkedett a reménységünk. Bár a fent említett okok miatt csak az átlagosnál ötven százalékkal kevesebben voltunk, de éppen tizenketten a lelkésszel együtt, mint a tanítványok.

Nemrég azzal dicsekedtünk, hogy „székesegyház” lettünk, most már folytatjuk azzal, hogy asztalos egyház is vagyunk, mert – bár még a templomhajó hozzáépítése várat magára – megteríttetett számunkra az Úr asztala az adventi Luther-ház nagytermében.

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 15.0px}
span.s1 {font-kerning: none}