– Milyen érzésekkel várjátok a szombati hangversenyt Kelenföldön?

– Régi álmunk válhat valóra október 14-én, amikor előadhatjuk a gyülekezet zenekarával és a gyülekezethez kötődő hivatásos muzsikusok segítségével a Reformáció szimfóniát. Reméljük, el fog férni a sok muzsikus a templom oltárterében, mert közel negyvenen leszünk. Várjuk a gyülekezet tagjait, a környéken lakókat és minden érdeklődőt. Tudjuk ugyan, hogy aznap van az országos evangélizáció, de annak befejeztével éppen át lehet érni Kelenföldre. Az időpont tehát meglepően korai: szombaton délután négykor tartjuk a hangversenyt.

– Hogyan állt össze a muzsikosok csapata?

– Lelkesítő beszámolni arról, hogy az első hívásra vállalkozott egy zenekarnyi muzsikus, hogy segítsék a gyülekezeti zenekart és velünk ünnepeljenek. Sokéves kelenföldi kántori munkám és a Deák téri tanárkodásom alatt épült ki ez a kapcsolatrendszer olyan zenészekkel, akiknek a templomi szolgálat életük részévé vált. Hálás vagyok, hogy együtt zenélhetek velük.

– Bizonyára, neked is különleges élmény lesz ennyi muzsikust vezényelni. Hogyan éled ezt meg?

– Hm…, azt hiszem ekkora apparátus utoljára Sulyok Imre bácsi „fénykorában” játszott Kelenföldön, az 1950-es, '60-as években. A kottatár tanúsága szerint abban az időben készült néhány Sulyok-hangszerelés szimfonikus zenekarra. Persze egy ilyen kis templomban nem is cél, hogy rendszeresen használjunk ekkora apparátust, most a félezer éves jubileum ad apropót a határaink feszegetésére.

– Különleges mű egy jubileumi évben, melyet nem először hallhat a közönség 2017-ben. Mit tudunk a mű keletkezéséről?

– Valóban, az idén a szokottnál jóval többször hallható ez a mű Magyarországon is, teljesen érthető okból: kevés olyan zenemű született, ami kifejezetten a reformáció eseményének állít emléket. A szimfóniát Mendelssohn 1830-ban mutatta be, az ágostai hitvallás háromszáz éves jubileumán. Az evangélikus tanok, hittételek ihlették tehát e zeneművet, mégsem kell benne túlzottan programszerű elemeket keresni. Vannak ugyan próbálkozások, amelyek a szimfónia zenéjében a reformáció születésének, kivirágzásának és megerősödésének dramaturgiáját vélik felfedezni, magam úgy érzem, Mendelssohn magával ragadó zenei konstrukcióval ünnepelt és segít minket is ünnepelni.

– Akik ismerik a művet, pontosan tudják, hogy felcsendül benne, az „evangélikus himnusz”, a 254-es korálunk dallama is.

– Igen, a zárótétel zenei anyaga az Erős vár a mi Istenünk Luther-ének dallamára épül, s már az első tételben is helyet kap egy ismert zenei motívum, az úgynevezett „drezdai ámen”, mégis fontosabbak a zene sajátos törvényszerűségei a szimfóniában, semmint az erőltetett történelmi asszociációk.

– Szakmailag milyen kulisszatitkok árulhatók még el a zeneművel kapcsolatban - mind formailag, mind tartalmilag?

– A szimfónia négytételes formája a klasszikus haydni modellt követi, a nyitótétel után tánc következik, majd dallamos lassú tétel, s végül, fergeteges fináléként csendül fel az „Ein feste Burg” szimfonikus feldolgozása. Az első tétel lassú bevezetése (napfelkelte motívum) romantikus főhajtás a Palestrina-féle reneszánsz polifónia előtt, a küzdelmes gyors rész szüntelen fanfár-motívumaival az eszmélődés, a ráismerés hangulatát idézi, s megcsodálhatjuk benne, hogy minden küzdelem közepette mennyire fontos Mendelssohnnak a kiegyensúlyozottság meglelése, a harmónia hatalmának átéltetése. A tánctétel első érzésre népies motívumokkal kezdődik, de ezek a motívumok oly könnyeddé válnak Mendelssohn kezében, hogy inkább tündértáncra emlékeztetnek. A dallamos harmadik tétel lehetne akár szerelmi vallomás is, de inkább imádsággá alakítja azt a hozzákötött himnikus zárótétel eszmeisége.

Mindenkit szeretettel várunk október 14-én, 16 órára a kelenföldi evangélikus templomba.