Amikor immár papíron is hittanár lettem, egyre inkább gyanakodva méregettem magam. Hiába a tanulás, az utánajárás, az igyekezet, nekem rendkívül kevés az, amit elérek a szolgálatban. Beszélgetünk, bibliai történeteket mesélek nekik… Amennyire tőlem telik, a lehető legkomolyabban veszem a készülést, az Úr elé viszem egyenként a kis népemet, mégis olyan eredménytelen a munkám. Talán nem is vagyok rá alkalmas.

Persze az önmarcangolás kevés volt ahhoz, hogy tökéletes keresztényként tudjak viselkedni. Ha én nem, más biztosan talál hibát, ezért nem jut hitre. Én vagyok a legkomolyabb akadály Isten munkájának az útjában.

Ezen a ponton jutott eszembe, hogy korábban mennyit olvastam misszionáriusokról. Az egyik kedvencem Patricia St. John, aki Marokkóban élt missziós nővérként, és olyan sikertelen volt az ottléte, hogy kínjában elkezdett gyerek- és ifjúsági könyveket írni. A Nyomok a hóban, A világosság csillaga, A forrás, A vadon titka, Az ezüst út és az Onézimusz – Kétszeresen megszabadítva az én életemben is fontos változásokat hozott, engem is, a gyerekeimet, tanítványaimat is mélyen megérintette. Az írónő könyveiből készült filmek sem tűntek el a rengetegben, sokak kedvencei. De vajon 1993-ban bekövetkezett halálakor neki volt-e fogalma róla, hogy szolgálatának a rá eső részét elvégezte, és hogy a művein keresztül még több évtizeden át áldást oszt?

Másik kedvencem Bruchko, polgári nevén Bruce Olson, aki tizenkilenc évesen mindenféle missziós társasági támogatás nélkül indult el az őserdőbe, mert a szíve tele volt szeretettel az indiánok iránt. Bruchko néven 1961 óta él a kolumbiai motilone törzs tagjai között. Lefordította nyelvükre az Újszövetség számos könyvét, a legalapvetőbb egészségügyi ismeretekre és hatékony gazdálkodásra tanította meg őket. Olyan tisztelettel bánt a kulturális örökségükkel, hogy Jézus motilone indiánként szegődött melléjük. De évekig tartott, míg keresztény hitéről egyáltalán beszélni tudott nekik. Ezt a „sikerélményt” pedig egyetlenegy ember megtérése követte. Egyé. Ő viszont meg tudta osztani az egész törzzsel a hitét úgy, hogy az valódi változást hozott népe életében. Bruchko tehát szintén nem úgy volt sikeres, ahogyan elvárná az ember egy misszionáriustól.

De vajon Isten is elvár-e valamiféle mérhető sikert tőlünk? Mi mérhető egy keresztény ember életében? Hogy hitre jut-e a családja? Vagy számoljuk, hogy hány gyerektábort tart a gyülekezete? Hogy hányan konfirmálnak a hatodikosok közül? Hogy hány keresztelő van egy év alatt? Hogy milyen létszámú a gyülekezet, és van-e benne gyarapodás? Az a mérhető siker, hogy lesz-e valaki teológus a gyülekezetből?

Zenetanárként sokan ezzel a mértékkel mérték magukat. Ha adtam a világnak egy-két zenészt, akkor sikeres vagyok – ha nem, akkor le fognak nézni, értéktelen vagyok. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a régi tanítványok közül azok bukkannak elő sok év után, akik azt tapasztalták, hogy a teljesítményüktől függetlenül szeretetben és elfogadásban volt részük. Akik kedvtelésből szívesen zenélgetnek vagy járnak koncertekre, mert fontossá lett számukra a muzsika, valami többletet kaptak belőle, de nem ez lett a hivatásuk. Van, aki így lett keresztény. Vagy ez adott neki tartást ahhoz, hogy megvalósítsa igazi álmát, és olyan pályára menjen, amelyről előzőleg nem hitte, hogy alkalmas lehet rá.

Ki hát a sikeres? Mérhetők vagyunk?

Azt hiszem – és emiatt vagyok még mindig hittanár –, hogy mérhetetlen az Isten hozzánk való jósága és szeretete. Azt hiszem, hogy ebben a mérhetetlenségben hirtelen nem is lesz fontos a „súlyunk”, a „teljesítményünk”, a „sikereink”, mert Isten egészen más dimenziókban munkálkodik. Az, amit mi belőle látunk, igencsak korlátolt és véges. Határtalan nagyságába belesimulva már nem is olyan érdekes, hogy hány rubrikába tudnék ikszet tenni a statisztikáimban. Ha egy embernek jutott el a szívéig az ige, ha száznak, ezernek, Uram, ez a te dolgod. Én veled megyek az úton.

Haladunk hegyen-völgyön, hídon át. Mint az elefánt mellett a kisegér. Hallgatom, együtt hogy dübörgünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2021. március 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.