Kedves Evangélikus Testvérek a Dunántúlon és szerte az országban, valamint határainkon túl!

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki keresztyéni felelősséggel jár el és mutat példát fegyelmezett szabálykövetésével, remény szerint ezzel segítve a súlyos kór terjedésének megállítását. Kiemelt köszönet illeti azon testvéreinket, akikre ebben a helyzetben különösen nagy teher és felelősség hárul. Diakóniai intézményeinkben, az idősgondozásban szolgálóknak és családjaiknak igyekszünk minden támogatást megadni, ami csak tőlünk telik, természetesen elsősorban az értük mondott imádság mellett.

Jó látni, hány embert inspirál ez a nehéz helyzet cselekvésre, hány ötlet születik Isten igéjének továbbítására a technika adta lehetőségeken keresztül. Bár meg kell látnunk, hogy ezeken a csatornákon (Facebook, Youtube stb.) pont azokhoz jutunk el kevésbé, akik vasárnaponként templomainkat megtöltik: az idősekhez.

Mondhatnánk, a közmédián keresztül most mindenki sokkal több lehetőséget kap a lelki töltekezésre – amiért nagyon hálásak vagyunk. De a helyi lelkészt, templomot, gyülekezeti termet – ami a mienk – nehéz helyettesíteni. Idős gyülekezeti tagjainknak talán a helyi média és újság, valamint a kábeltelevízió adhatja meg ezt az „élményt”. Tudok olyan lelkészről is, aki szisztematikusan, a névjegyzék sorrendjében minden nap felhív 10-15 gyülekezeti tagot, csak hogy érdeklődjön hogylétük és esetleges szükségleteik felől. Esetleg ebbe a presbiterek is bekapcsolódhatnak.

Bevallom, nehéz belegondolni, hogy mi lesz, ha ez a veszély még húsvétkor is házainkba, lakásainkba kényszerít bennünket. Hitünk közepének, keresztyénségünk lényegének ünnepét hiszem, hogy akkor is átélhetjük.

Ez a helyzet sok mindenre meg kell, hogy tanítson. Például arra, hogy Istenünk igéjével, reggeli és esti otthoni áhítatokkal, énekeinkkel lehetünk bátran „önkiszolgálók”: ehhez nagyon sok segítségünk van, mondjuk egy konfirmációra kapott Biblia (vajon hová is tettük?), egy nagyszülőktől örökölt énekeskönyv, vagy egy, a gyülekezettől kapott Útmutató. Az írott sajtónk, az Evangélikus Élet, a Dunántúli Harangszó példányai is segítségünkre lehetnek. Bízom benne, hogy ezeket már több otthonban felfedezték.

Szakemberek szerint, segíti mentális egészségünket ha a bezártságban strukturáljuk egy-egy napunkat, magyarul tehát tervezzük meg már reggel az aznapot. Ebben hiszem, hogy nagy szerepe kell legyen a lelki feltöltődésnek, akár egyedül, de még jobb, ha az egész családdal együtt, esetleg egyedül élő szülők, nagyszülők telefonon történő bekapcsolásával. 

Ez a próbatétel erősítsen bennünket. Indítson önsajnálat helyett önvizsgálatra. Elkeseredés helyett Isten felé fordulásra. Unalom helyett buzdítson ötletes cselekvésre. Mindannyiunknak kívánom, hogy a mostani vész okozta tapasztalatok, hiányok – majd a sötét felhők elmúltával – fűzzék szorosabbra kapcsolatainkat családdal, gyülekezettel, de elsősorban mennyei Atyánkkal.

Erős vár a mi Istenünk!

Csákvár, 2020. március 26.

Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő