Lehet, nem a cím szerinti mondatot válaszolják, de a jelentése valószínűleg hasonló lesz. Azok mentségére, akik megpróbálták, de elfáradtak, rögtön elismerem, hogy a szolgálatba befektetett idő és energia gyakran nem jár eredménnyel. Persze Jézus parancsa nincs eredményhez kötve: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19a)

Mi magyarok úgy gondolkodunk, hogy „a minden nép” az messze van, oda a miszszionáriusok mennek, és abból kevés van, nekünk van itthon elég hitetlen magyar is. Igaz, nem lehetünk mindannyian misszionáriusok, találunk indoklást is: nem tudunk idegen nyelveket, nincs olyan támogatói kultúra a magyar kereszténységben, mint egyes gazdagabb nyugati államokban vagy Dél-Koreában stb. A cigányok esetében azonban a felsorolt érvek nem működnek: nyelvet nem kell tanulnunk, messzire nem kell utaznunk, sőt még sok pénzre sem lenne szükségünk ahhoz, hogy Jézus missziói parancsát betöltsük egy lassan milliós nagyságú nép felé.

Legtöbben annyira elkerüljük őket, hogy az Úr kérdésére: „Hol van Ábel, a testvéred?” Kainnal ezt felelnénk: „Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9), vagy: „Mi közöm nekem a cigányokhoz?”

Csak mondom, hogy van. A gyermekeinknek és unokáinknak még több lesz. Nekik nem lesz mindegy, hogy 30 év múlva a Magyarország lakosságának körülbelül felét alkotó cigányság a maihoz hasonló gazdasági, kulturális és szellemi állapotban lesz, annak minden várható következményével, vagy Krisztus tanítványaivá válnak, és ezért társadalmi szempontból is sokkal előnyösebb állapotba kerülnek. Ez csak az önző földi érdek, de a missziós parancs ennél tovább mutat: itt van a küszöböd előtt egy nép, melyre Krisztus vár a mennyben. Rajtad is múlik, hogy odakerülnek-e!

Mit tehetsz? Ismerd meg őket közelebbről! Éld bele magad, hogy te is megszülethettél volna egy cigány családban. Mit éreznél és mit tennél akkor? Mit tehetsz most egyetlen cigány gyermek érdekében? Isten az ő népét is így emlékezteti: „mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban” (1Móz 23,9b). Mi is elfelejtettük már, hogy ezer éve mi is jövevények voltunk ezen a földön, aztán a tatár, török, német és orosz is gyakran földönfutóvá tette népünket. Kárpátaljai magyarjainkat látogatva magam is átéreztem, hogy milyen szerencsések vagyunk mi a határon innen. „Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez” (2Móz 15,11).

Igen, a krisztusi „tanítvánnyá tételnek” és a társadalmi – szociális, oktatási, egészségügyi és kulturális – tevékenységnek együtt kell járnia. Ebben a mai időben a hívőknek nagy lehetőség adatott. Olyan nagy, amilyet korábban el sem tudtunk képzelni, és ezért felkészületlenül is ért minket. Tízezrével kaptuk meg az óvodás, iskolás gyermekeket az egyházi iskolákban, hasonlóképpen a szociális és egészségügyi ellátásra szoruló honfitársainkat is több száz intézményben. Kiáltó szűkség van hívő védőnőre, óvodapedagógusra, pedagógusra, pszichológusra, orvosra, ápolóra. Fiainkat, lányainkat biztatnunk kell, hogy a lelki munkát olyan előnyös helyzetben tudják folytatni, amit a mi fiatal korunkban álmodni sem mertünk. Minket annak idején közel sem engedtek a fiatalokhoz, nehogy elmondjuk nekik az evangéliumot. Most pedig tízezrével tanulnak diákok az egyházi fenntartású oktatási intézményekben, ahol a pedagógusok szabadon hirdethetik a Krisztust, van mód arra is, hogy a szavainkat az életünkkel naponta alátámasszuk. Sajnos alig van újjászületett hívő szakember az intézményeinkben. Miért nem mennek a hívő fiatalok tanári pályára? Miért nem mennek fiaink és leányaink a keresztény fenntartású idősotthonokba orvosként, ápolóként, szociális munkásként? Lehet, fanyalgunk, hogy miért vettek át az egyházak intézményeket, ha nincs elég hívő szakemberük?! Igen, kritizálni is lehet, de most előttünk a pálya. Ma is vannak szép számmal fiatalok, akik lázasan keresik, hogy mit tehetnének Jézusért. Mondjuk el nekik, hogy sokan várják őket cigányok és nem cigányok az iskoláinkban és otthonainkban!

Csak a baptista iskolákban tanul körülbelül 5000-7000 cigány diák. Micsoda lehetőség!!! Persze tapasztalatból tudom, hogy micsoda próbatétel!!! Gyakran sírtam együtt iskolai tanítókkal, akik nem ismerték Jézus erejét és kétségbe esve beszélték el azokat a számukra megoldhatatlan helyzeteket, amelyek nap mint nap ismétlődtek. Ezért is kell kérnünk az Atyát: „küldj munkásokat!” Ha gyermekeink meghallják a hívó szót, és lesznek gyakorló hívő emberekből álló tantestületek és hívő cigány családokból származó tanulók, majd tanítók, akkor kezdődhet egy új korszak Magyarországon.

Amíg sok családban természetes, hogy az apuka és a tini fiúk és a lányok börtönben töltik az idejük jelentős részét, addig a tanítók joggal mutogatnak a szülőkre, akik viszont az iskolától várják, hogy megneveljék a gyermekeiket. Hol tudjuk feltörni a lefelé húzó generációs kört? Hála Istennek, sok gyülekezet áldozatosan foglalkozik a cigány gyermekekkel, de 15 éves koruk körül mintha nem tudnánk elég vonzóvá tenni számukra a hitéletet, a megtartó gyülekezetet. Mások Isten hívására a börtönökben hírdetik az igét, és vannak csodálatos eredmények. De amikor szabadulnak, nem vagyunk eléggé résen a lelki segítséggel, hogy meggyökerezzenek. Azután ha a tanárok között többen képviselnénk Jézust, és egyre több tanár ismerné meg őt... A várandós anyák is több támogatást tudnának fogadni, mint amennyit ma tudunk nyújtani. A megtért cigány férfiak előtt jó volna feltárni a szolgálati lehetőségeket tanítással és bátorítással. Nem hagyhatjuk ki egyik csoportot sem, csak egyszerre lehet haladni, az evangéliumra egyaránt szükségük van a családoknak, a gyerekeknek, a fiataloknak és a pedagógusoknak is.

Ezzel párhuzamosan nekünk hívőknek a cigányság gazdasági, egészségügyi és kulturális segítésében is részt kell vennünk. Ehhez kellenek a hazai misszionáriusok. Ők honnan fognak előjönni, ha nem a mai hívő gyülekezetekből? Sőt, most téged szólít Isten hangja: „az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8) Ha Ézsaiással együtt te is vállalod a küldetést az alkatmatlanságod ellenére, Isten megszentel téged is, hogy alkalmas légy.

Igen, Uram, megyek, de mit tegyek? Sok évvel ezelőtt én is feltettem ezt a kérdést az Úrnak. Akkor ezt az igét kaptam: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem” (Mt 10,40). Megértettem, hogy ha elindulok, mint a tanítványok elindultak, és betérek egy házhoz, vagy az iskolában elbeszélgetek egy cigány fiatallal, akkor érvénybe lép az, hogy akik befogadnak engem, az Úr Jézust és az Atyát is befogadják. A cigányok ezen a ponton nyitottak. Ha alázattal betérsz hozzájuk, ezzel kifejezed, hogy be- és elfogadod őket, akkor ők is be- és elfogadnak téged. Ha elfogadod a vendégszeretetüket, számíthatsz rá, hogy befogadnak, és az Úr Jézus ígérete szerint, veled együtt őt is befogadják.