Ha az a meggyőződésem, hogy a templom épülete „szent és sérthetetlen”, Isten háza (tehát, hogy ő valójában ott lakik), akkor nemcsak hatalmas felháborodással, de fájdalommal is követem a „liberális nyugat” híreit, hogy egyre több templomot adnak ki nem egyházi aktivitások színteréül. Felháborodom, hiszen ez Isten háza! Ez az épület Istentiszteletre való és másra nem! Amikor oda megyek, a legszebb és legtisztább ruháimat veszem fel és a lehető legjobb tudásommal megpróbálom Istent és a házát tisztelni (vö. Mt 21,13; Jn 2, 17 és 1Kir 5, 4-5).

Mások viszont azt gondolhatják: mindegy, hogy az Istentisztelet egy utcán, egy dómban, vagy épp valaki otthonában történik, mert az Istentisztelet attól Isten (valódi) tisztelete, hogy Istent tisztelni akaró emberek egybegyűlnek. Emögött az a gondolat áll, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük [t.i. Jézus]” (Mt  18,20).

Tovább a KötőSzó evangélikus közéleti blogra.