Másfél évtizede a magyar-szlovák megbékélés jelképes pillanata volt, amikor Érsekújváron szobrot emeltek Széchényi György esztergomi érseknek, a város egyik alapítójának. Az 1695-ben elhunyt magyar főpap érdemdús ember volt. Bár köznemesi származású lévén nem volt köze a jótékonyságáról híres grófi famíliához, őt is a „bőkezűség és adakozás csodájának” nevezte egy kortársa. A török kiűzése után ő alapította a legrégebben működő magyar középiskolát, a mai Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumot. De iskolaépítő lendülete ezután sem állt meg, egyebek mellett Győrben, Kőszegen, Esztergomban, Egerben, Lőcsén és Pécsett alapított kollégiumot vagy fiúneveldét. Saját pénzén állíttatta helyre a tűzvészben porig égett nagyszombati papnevelő intézetet, s ami vagyona ezután maradt, azt a török háborúkban megsebesült katonák gyógyíttatására fordította. Amikor az oszmán uralom alól felszabadult Érsekújvárt érseki birtokként megkapta, irányította a felújítási munkálatokat, majd városi rangot adott a településnek, s ezzel szabad polgári jogokat biztosított az ott élőknek. Békediplomata is volt: az udvar képviseletében sikerrel vett részt az I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel folytatott béketárgyalásokon, majd – sikertelenül – megpróbált közbenjárni a Wesselényi-összeesküvés vádlottjai érdekében. Bőven megérdemelte hát, hogy az azóta többségében szlovákok lakta város – alapítójaként és történelmi hőseként – megemlékezzen róla.

Csakhogy.

Széchényi György aktív szereplője és egyik kitervelője volt a magyar történelem egyetlen olyan koncepciós perének, amelynek eredményként rabszolgának adtak el ártatlan magyar polgárokat. Előre kitervelten, számításból, csupán a hitük miatt. A török kiűzése nagy lendületet adott az ellenreformációnak, a katolikus egyház a protestánsokkal való teljes leszámolásra készült. 1674. március 5-én több mint hétszáz evangélikus és református lelkészt, prédikátort és tanítót idéztek Pozsonyba, egy külön e célból felállított „vésztörvényszék” elé. A vád ellenük a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel és a törökökkel való együttműködés volt. Bár a vádak politikai természetűek voltak, a prédikátorok pontosan tudták, miért állítják őket bíróság elé. „Nem a rebellió volt a mi bűnünk, hanem a religió” – vallotta egyikük. Széchényi György – akkor éppen kalocsai érsekként – szintén nagyon pontosan fogalmazott: „Az evangélikusoknak olyan kötelet fonunk, melyet ha nyakukba ránthatunk, az evangélikus vallás soha többé lábra nem áll.”

A cikk itt foltatódik.