A találkozón lehetőségem volt beszámolni az 1989-es utamról, az evangéliumok phenjani osztogatásáról. Ennél azonban sokkal fontosabb és érdekesebb volt, amit ott megismertem ebből a munkából.

Elmondták, hogy 1866-ban indult az első misszionárius Koreába. Akkor Walesben hatalmas lelki megújulás volt. Egy bizonyos Robert Thomas a General Sherman kereskedelmi hajó fedélzetén próbált eljutni a félszigetre, azonban hajótörést szenvedett, s bennszülöttek fogságába esett. Őt lefejezték, a hajón szállított Bibliák jó részét elégették, de a megmaradt könyvek hatására a gyilkosai hitre jutottak, s éppen az lett az első keresztyén gyülekezet vezetője, aki Thomast lefejezte.

Biztosan sokunknak eszébe jut Tertullianus karthágói egyházatya (Kr. u. 160–225) mondata, miszerint „a mártírok vére magvetés”. Innen indult az az ébredés, melynek nyomán az alapvetően buddhista ország lakosságának mintegy negyven százaléka keresztyénné lett. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt húsz-harminc évben a Hyundai, LG, Samsung és más, ismert dél-koreai cégek sikerei inkább a pénz felé fordították az embereket. A sikerorientált gondolkodás sokakat elcsábított, csökkent a templomba járók száma, és sajnos ezzel együtt nőtt a depressziósok, pánikbetegek és öngyilkosok aránya.

Ezen a konferencián megismerkedtem egy dél-koreai, de Phenjanban élő hölggyel. Izgatottan kérdezte, hogy találkoztam-e a barátnőjével, aki 1989-ben a Világifjúsági Találkozóra készült, és benne volt a dél-koreai delegációban. Kim Ir Szen először letiltotta a találkozón való részvételüket, később azonban mégis engedélyt kaptak a beutazásra, de a máig tartó teljes határzár miatt csak Kínán keresztül utazhattak Észak-Koreába. Az említett hölgy azonban tiltakozása jeléül Panmindzsonnál akarta átlépni a határt. A mellékelt kép ezt a „határátkelő helyet” mutatja. Elfogták, s három évre börtönbe zárták. 

Ma Észak-Koreában továbbra sem lehet nyilvános missziót folytatni. Egyesek vállalkozásokon keresztül jutottak be az országba, s ennek révén teremtenek kapcsolatot az emberekkel. Nagy szó, hogy a Baptista Szeretetszolgálat engedélyt kapott egy gyermekotthon létrehozására, ahol értelmi fogyatékos és mozgássérült gyermekeket gondoznak. Szakképzett gondozók azonban nincsenek, lényegében csak napközis ellátásban részesülnek. A várólistán százan vannak, de felmérések szerint az országban mintegy egymillióan szorulnának ilyen segítségre. Bibliákat továbbra sem lehet az országba vinni. A misszionáriusok kívülről tanulják meg a bibliai történeteket, hogy így hitelesen, pontosan tudják átadni, elmondani az örök üzenetet Jézusról, a megváltásról, a bűnből való szabadulás lehetőségéről s az örök élet vigasztalásáról. 

Ma a világ népességének hetvennégy százaléka él olyan országban, ahol súlyosan korlátozzák a vallásszabadságot. A szabad vallásgyakorlás ritka kincs. S még nagyobb kincs, amit kapunk a Jézusban való hit által. Használjuk ki, hogy még a huszonhat százalékhoz tartozunk!

(A cikkben neveket természetesen nem írtam, hiszen az veszélyt jelenthet az említettekre nézve.)

A szerző nagytarcsai evangélikus lelkész.