– „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Róm 15,7) – hangzik az év igéje, mely a piliscsabai missziói konferencia mottója is volt. Milyen megközelítésekből vizsgáltátok meg a bibliai igazságot?

– Ebben az igében benne van az evangélium szíve, lelke. Elsősorban nem arról szól, hogy mi mit kezdünk egymással, hanem rámutat, hogy Krisztus befogadta a bűnösöket, elesetteket, hinni nem tudókat, vagyis az embert. Ebből az következik, hogy a keresztényeknek is nyitottnak kell lenniük és szeretettel kell odalépniük mindenféle emberhez.

– A keresztény gyülekezetekben (is) néha érezhető egyfajta szelektálás a másik befogadásának értelmezésében. Hogy lehet érzékenyíteni a gyülekezeteket?

– Magunkat is és a gyülekezeteket is folyamatosan tanítani kell. Elsősorban becsületesen és nyitott szívvel kell az evangéliumot olvasni, hiszen abban minden benne van. Megtanulhatjuk belőle a stílust, az attitűdöt, a módszereket. Jézus mindenkinek azt adta, amire annak az adott embernek valóban szüksége volt. Nem arról van elsősorban szó – bár ilyen is van és ezt is szóvá kell tenni –, hogy az emberek zártak, lenéznek másokat, sokkal inkább az a probléma, hogy ritkán vesszük észre a változást vagy annak az igényét.
Említek egy pozitív példát: volt olyan gyülekezet, ahol valakire azt mondták, hogy azért nem lehet presbiter, mert korábban kommunista volt. Telt-múlt az idő, a gyülekezet látta, hogy normális, megbízható ember, megszerették őt, mára már presbiter lett.
Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy bár Krisztus mindenkit elfogad és ő a világ megváltója, de mi emberek korlátok között is vagyunk. Minket koncentrikus körökbe rendeződve vesznek körbe a közösségek. Így több idő, szeretet kell hogy jusson a közelire, azaz a családomra, azután a gyülekezetemre, majd evangélikus közösségünkre, azután pedig a „távoliakra”. Nem lehet mindenkit együtt, egyszerre kezelni. Láttam olyat, hogy valaki mindenkit mindig befogadott és erre ráment a házassága…

– Weöres Sándor ezt úgy fogalmazza meg, hogy „családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.” A család összefüggéseiről a konferencián is hangzott el előadás. Mit hangsúlyoztatok?

– Lupták György és felesége beszélt a befogadás összefüggésében a családról. Az előadásban tematikusan végigvették azokat az modelleket, mely rámutatott a család rendszerére. Hogyan kell egymást elfogadni? Hogyan viszonyuljunk a másik szüleihez? Milyen a jó gyermek-szülő kapcsolat? Ilyen és hasonló kérdések alapján mutattak rá a családon belüli elfogadás fontosságára.

– A gyülekezeti kapcsolat viszonyáról is hallhattak előadást Piliscsabán az érdeklődők. Milyen megállapítások történtek?

– Több évtizedes tapasztalata alapján Balicza Iván evangélikus lelkész tartott erről előadást. Hangsúlyozta, hogy minden gyülekezetben vannak olyanok is akik – például szereplési vágyukkal, dominanciájukkal – ráterhelődnek a közösségre. Ez egy érzékeny folyamat, ezért is volt fontos, hogy Iván rámutatott arra, hogy mi az, amit el kell fogadnunk, hordoznunk kell, és mikor jöhet el az, amikor szólnunk, figyelmeztetnünk szükséges. A lelkész rámutatott, hogy előfordulhat olyan is, hogy valakinek szólni kell, hogy hagyja el a közösséget, de alapvetően azt hangsúlyozta, hogy viselni kell a másik terhét és szeretettel nevelni szükséges egymást.

– A konferencián aktuális társadalmi kérdések is előkerültek. Mik voltak ezek?

– A vendégművészek, előadók, lelkészek bár nagyon sokféle megközelítést hoztak a konferenciára, mégis, azt élhettük meg, hogy ezáltal állt össze egésszé az összejövetel. Foglalkoztunk a menekültekkel, üldözött keresztyénekkel, az ukrajnai helyzettel, hogy mennyire érinti a háború a kárpátaljai magyarokat. Megszólalt egy olyan testvérünk, akinek a testvére 34 évesen mostanában halt meg a harcokban… Külön-külön imádkoztunk is ezekért a testvérekért. Érzékenyen próbáltunk figyelni a köztünk lévő cigány testvéreinkre is. Egyik napunkra a Pest megyei településekről hívtunk cigány közösségeket. Záró-istentiszteletünk is karitatív célra kértük a perselypénzt. Egy köztünk élő, a svájci hitel által nehéz helyzetbe kerülő házaspár megsegítésére gyűjtöttünk.

– Te mit vittél haza a konferenciáról?

– Azt a megszokhatatlan élményt, hogy Isten elfogad minket! Közel százan vettünk részt a konferencián. Az ország különböző részéről gyűltünk össze, sőt, Délvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből is érkeztek közénk, mégis, a különböző földrajzi adottságok, kegyességi irányzatok ellenére is közösségé tudtunk formálódni. Ezen kívül csodálatos volt megtapasztalni az ezáltal létrejövő, a Szentlélek által munkált közösség jó ízét is.