A templom zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel, akik között szép számmal voltak gyermekek is. Hálatelt szívvel tekintettünk a nyüzsgő apróságokra, mint az egyház jövőjének zálogaira. A prédikáció kezdete előtt a gyermekek a gyülekezet ifjúsági szobájába vonultak el, ahol a lelkész feleségének vezetésével énekléssel és önfeledt játékkal múlatták az időt.  Fekete Károly igehirdetésében a 90. zsoltárról beszélt az egybegyűlteknek, rávilágítva arra, hogy az isteni matematika alapműveletei már ebben a földi életben meg kell, hogy határozzák a keresztény ember életfolytatását. A szószéki szolgálat után Asztalos Richárd az evangélikus gyülekezet köszönetét fejezte ki és megajándékozta a püspököt Luther Márton eddig magyarul megjelent írásainak köteteivel. A vendég igehirdető sem érkezett üres kézzel, egy kerámia úrvacsorakészlettel kedveskedett gyülekezetünknek. Majd az istentisztelet folytatásában, egy Vivaldi Glória duett vezetett át az úrvacsorai részre, mikor is a református püspök együtt osztotta evangélikus szolgatársával az oltári szentséget a híveknek. 

Az istentiszteletet követően a templom udvarán Abaffy Zoltán, a gyülekezet felügyelője rövid ünnepi beszédet intézett az egybegyűltekhez, majd a református püspökkel együtt elültettek egy almafát Luther Márton közismert mondása nyomán, melynek tényét egy emléktáblán is megörökítették: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Bár az időjárás nem kedvezett az emlékfaültetésnek, a gyülekezet tagjai esernyők alatt állva is lelkesen és büszkén énekelték az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekünket. Az ünnepet követően terített asztalok várték a gyülekezet tagjait, ahol jó beszélgetésekre került sor, melynek keretében elkezdődött a reformáció ötszázegyedik évi programjainak tervezgetése is. Szeretettel köszönjük a Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottságának támogatását, mely nélkül ilyen formában nem valósulhatott volna meg az ünnepség. Soli Deo Gloria!