– Visszaugrom 2012. október 1-re, hiszen négy év telt el azóta, hogy az Országos Levéltár változáson ment át, s a megyei levéltárakkal kiegészülve átfogó, integrált intézménnyé, a Magyar Nemzeti Levéltárrá nőtte ki magát. Mit jelent négy év távlatából ez az átalakulás?

– Ez az 1945 utáni időszak egyik legnagyobb átalakulása volt. 2012 azért fontos dátum a levéltárak számára, hiszen az állam ebben az időpontban egyértelműen kimondta, hogy felelős a levéltárak fenntartásáért és azért, hogy a levéltárakban őrzött iratok – azaz mindaz a kultúrakincs, ami ott található – fennmaradjanak. A szervezeti átalakulás eredményeként nagyon sok olyan szakmai együttműködés jött létre a megyei levéltárak és az Országos Levéltár között, ami azt mutatja, hogy ez az integrált, egységes intézmény a korábbiaknál hatékonyabban tudja hozzáférhetővé tenni a levéltári anyagokat, amelyek a megyei és az Országos Levéltárban találhatók.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Ez idő alatt elkészült egy egységes nyilvántartó rendszer, így ha az állampolgár arra kíváncsi, hogy az őt érdeklő anyag melyik levéltárban található, akkor a honlapon beüti a keresett kifejezést, és egyszerre tud keresni a megyei levéltári és az országos levéltári anyagokban is, míg korábban külön-külön végig kellett látogatni az egyes levéltárakat. Egyre több olyan adatbázis készül, amelyek tematizálják is a levéltári anyagot a címeres levelektől kezdve az MSZMP, az MDP, tehát az 1945 utáni iratanyagok feltárásáig és segítik a modern technika eszközeivel a kutatókat. Több mint 10 millió oldalnyi iratanyag érhető el ingyen a levéltárak honlapján.

– A tematizálás az állami évfordulóknál is érződik, hiszen egy-egy nagyobb eseményhez páratlan összeállításokat szoktak megjelentetni.

– Nagyon fontosnak gondoljuk, hogy az állami évfordulók körében fölmerülő eseményekhez kapcsolódóan olyan új iratanyagok kerüljenek elő, amelyeket eddig talán a kutatók sem fedeztek föl. Itt kiemelném a reformáció emlékévet, korábban pedig a Bethlen Gábor emlékév kapcsán kezdtük meg a levéltári anyagok feltárását. Folyamatban van az első világháború évfordulója kapcsán egy olyan veszteséglista összeállítása, amely a levéltárakban található anyakönyvek segítségével teljes körű feltárást tud arról adni, hogy hányan estek el a frontokon. Fontosnak gondoljuk a Gulág emlékévhez kötődő feltáró munkánkat is, amely nemcsak a magyarországi levéltárakra fog irányulni, hanem a határon túliakra, akár orosz, ukrán levéltárakra, illetve igyekszünk az osztrák kutatóintézetek feltáró munkájának eredményeit is felhasználni.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán a megyei levéltárakban őrzött bírósági iratanyagok teljes feltárása folyik. Ezzel nyilvánossá válik, hogy az 1956-ot követő megtorlás mekkora méreteket öltött Magyarországon. Nemcsak a forradalomhoz kapcsolódóan történtek itt elítélések, hanem a politikai hatalom egyik célja az volt, hogy kriminalizálja a társadalmat.

– Az utóbb felsorolt példákat tekintve látható, hogy a levéltári munka nemcsak az iratok, pecsétek, egyéb dokumentumok megőrzéséről, állagmegóvásáról szól. Egy széles körű társadalmi, kulturális hatást is gyakorol az MNL azzal, hogy feltárja azt a kincset, amit a múlt vagy dicsőségesen vagy szomorúan, de ránk hagyott. Mi a levéltár feladata a 21. században?

– A szolgáltató levéltár a cél. Szolgáltatás olyan értelemben, hogy aki egyéni ügyében érdeklődik, keres valamilyen iratot, ami a jogainak az érvényesítéséhez szükséges, ahhoz minden segítséget megadjunk. Erre egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk. Különösen nagy feladatot jelentett az 1945 utáni időszakban folyósított hadigondozotti ellátások, illetve abból kimaradottak kárpótlása. Vagy éppen most a német állam nyitotta meg a lehetőséget, hogy akit német származása miatt kényszermunkára hurcoltak, annak is lehetősége van kárpótlást igényelni. Emellett egyéb igazolások kiállításában, nyugdíj, ingatlan ügyek, iskolai bizonyítványok kapcsán szeretnénk egyre hatékonyabbá tenni a szolgáltatást. Idén indul el egy projektünk, amelynek segítségével a kormányablakokon keresztül adhatják le igényeiket az állampolgárok, ami eljut a levéltárhoz és elektronikus úton, az ország bármely részéből sokkal egyszerűbben tud valaki hozzájutni ezekhez az igazolásokhoz, mint korábban. Másfelől a történészek, a kutatók számára is nyitottak vagyunk, illetve ha valaki saját vagy családtörténetét, településtörténetet szeretné kutatni, ahhoz is igyekszünk segítséget nyújtani. A mai kor igényei szerint a megfelelő keresőszó beírásával is tud az illető a levéltári anyagokban keresni, nem szükséges részletesen megismerni a levéltári anyag struktúráját.

– Az MNL egészének állományában több mint 300 ezer folyóméternyi iratot őriznek. Hol tart ennek a feldolgozása?

– Különböző szintű feldolgozásokról beszélhetünk. Azokat az iratanyagokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy különös érdeklődésre tartanak számot, igyekszünk darab szinten feldolgozni és olyan elektronikus nyilvántartásba venni, amely bárki számára elérhető. Az összes iratanyagra vonatkozóan a jogszabály által előírt alapnyilvántartás teljes körűen rendelkezésre áll.

– A felhasználók többsége számára, akik családfa-, településtörténeti-, egyházközség történeti kutatást szeretnének végezni, milyen feltétele van az iratanyaghoz való hozzáférésnek?

– Az 1995-ös levéltári törvény egyik legfontosabb rendelkezése, hogy minden magyar állampolgár szabadon és ingyenesen kutathat a levéltárakban. Tehát, aki bejön a levéltárba és magyar állampolgár, az minden különösebb engedély vagy feltétel nélkül kutathat. Ami korlátozást jelent, az a személyes adatok és a szenzitív adatok köre, amelyet – a törvényi előírás szerint – csak a tudományos kutatók ismerhetnek meg.

– A levéltár állományát egyebek mellett fotók, diafilmek, térképek, pecsétek is alkotják. Az állagmegóvás nem kis feladatot és költséget jelent. Mennyire tudnak e célra forrást és munkaerőt biztosítani?

– Van restaurátorműhelyünk, ahol a legjobb szakemberek dolgoznak. Ők a Mohács előtti oklevelektől kezdve az 1945 után keletkezett iratanyagok restaurálásával is foglalkoznak. Sajnos a költségvetésből nemigen tudunk pénzt a szükséges anyagok beszerzésére fordítani. Ezt általában pályázati támogatásból próbáljuk biztosítani. Még mindig van olyan anyag, amely az 1956-os forradalomban megsérült, hiszen akkor nagyon komoly belövést kapott az épület és tűzvész is pusztított. Ezek még továbbra is restaurálásra várnak. Tehát lennének összegfüggő iratanyagok is, amelyek megóvása nagy anyagi ráfordítást igényelne. Érdekesség, hogy a legveszélyeztetettebbek az 1945 utáni iratanyagok, mivel míg a Mohács előtti oklevelek jól őrzik a minőségüket, addig ezek rossz minőségű, nagyon magas savtartalmú hordozóanyagra készültek.

– Ha a levéltár hétköznapjaira gondolunk, e széles kínálat mellett meg kell említeni, hogy számos kiállítást és előadássorozatot is találunk a programjukban. Ez mutatja, hogy a széles közönséget megcélozva építik filozófiájukat.

– A Bécsi kapu téri épületünkben sikerült egy kiállítótermet kialakítanunk. Nyomot hagytak címmel egy virtuális és eredeti anyagokat is bemutató kiállítás látható itt. A tárlat arra mutat rá, hogy a történelmi eseményeket mennyiben befolyásolta a személyiség, és mennyiben követhető nyomon, hogy mi történt a magyar, illetve az egyetemes történelemben. Mindezt aláírásokon keresztül szemléltetjük. Emellett valóban nagyon fontosak azok a konferenciák, ahol a levéltáros-történész kollégák megpróbálják összefoglalni kicsit közérthetőbben is, ami a levéltári iratanyagokból kiderül. A megyei és az országos levéltárban rendszeresen szervezünk ilyen konferenciákat.

– A reformáció 500. évfordulója kapcsán az MNL az összes tagintézményével együtt egy olyan, diákokat és felnőtteket egyaránt megszólító sorozattal és dokumentum-feltárással készül, amivel méltó módon tudunk emlékezni. Honnan jött az ötlet, hogy a reformáció emlékév kiemelt esemény legyen a levéltár életében?

– A kollégák érdeklődése, az iratanyagok megléte, valamint a gondolat – hogy fontos mások számára is hozzáférhetővé tenni mindezt – szerencsésen találkozott. A reformáció emlékév kapcsán úgy gondoltuk, hogy méltó megemlékezés, ha olyan új tényeket és adatokat tudunk feltárni, amelyek még nem kerültek a kutatás vagy érdeklődés homlokterébe. Az egyik fő eleme ennek a projektnek és megemlékezésnek, hogy az 1526 utáni időszakból igyekszünk feltárni az összes olyan okleveles forrást, amely Magyarország területén keletkezett. A reformációnak nemcsak a vallási vetületét kívánjuk bemutatni, hanem azt a teljes körű változást, amit a magyar történelemben – mentalitásban, kultúrában és a gazdasági életben – hozott.

– Mekkora az a reformációval kapcsolatos iratanyag, amit az MNL őriz?

– Az MNL Országos Levéltára mintegy 700 fondjában őrzi az 1526 és 1570 közötti időszakból származó iratokat. Ezen hatalmas vállalkozás teljesítése során szisztematikusan haladva, fondról fondra lépve szedjük össze a fenti évkörbe eső iratokat, melyek közül ma már mintegy 30 000 darabról rendelkezünk digitális felvételekkel, s közel 2500-at írtunk le eddig az adatbázisban. A feltáró munka a teljességre törekszik. A magyarországi reformációhoz szorosan kapcsolódó tartalmú iratok százalékos arányát jelenleg még megbecsülni se tudjuk, pontos adatokat csak a projekt végén remélhetünk.

– A reformáció projektnél a fiatalokat is megcélozzák. Mi az, amit érdemes lenne a levéltárral kapcsolatban a felnövekvő generációnak tudnia?

– Igyekszünk felhívni a jelen nemzedék és a jövő generációk figyelmét arra, hogy a magyar történelem és a magyar államiság története nem egyszerűen száraz tény és adat, amit a történelemkönyvekben olvashatnak, hanem a mai, mindennapi életükre is kihat. Nagyon fontos, hogy a következő generációk is megismerjék, honnan jöttek és mihez kötődnek, mit jelent az a történelem, amely a születésük előtt zajlott. Szeretnénk, ha a mai fiatalság megértené, hogy a levéltári anyag nem egy holt anyag, hanem egyszer majd ők is a történelem részévé válnak. Ehhez az is fontos, hogy megismerjék, hogy az őseik hogyan éltek és mit alkottak.

– Ezt a szemléletet nagyon jól tükrözi maga az épület is, hiszen az itt található szekkók mind a múlt dicsőségéről vallanak.

– Az épület a klebelsbergi alkotások egyik kiemelkedő eleme. 1923-ban került átadásra. Itt egységben látható az iratanyag és a falakon lévő szekkók. Minden ábrázolás azt emeli ki, hogy a magyarság mit alkotott, mit hozott létre. Még egy vesztes világháború után sem jelenik meg semmi olyan, ami arra emlékeztetne, hogy mi vesztesek vagyunk, vagy sorstragédia ért volna bennünket. A szekkók minden eleme megtalálható az iratanyagban, akár az írásbeliség elrendelésétől, a Pannonhalmi Apátság alapításától kezdve az Operaház fölépítéséig. Így az épület bemutató elemként, szinte képeskönyvként használható a diákok vagy az érdeklődők számára.

– Ha már az épületnél járunk, Klebelsberg Kunó mellett Pauler Gyula nevét is kiemelem, aki közel 30 éven át volt igazgatója a levéltárnak. Ezt az örökséget ma hogyan tudják megőrizni?

– Mindig emlékeztetjük magunkat arra, hogy az elődeink megőrizték azt a kulturális örökséget, ami ebben az épületben található. A legkorábbi iratunk 1109-ből származik. A mi feladatunk nemcsak az, hogy az elődeink által minden háborús pusztítás ellenére megőrzött anyagot tovább őrizzük, hanem a ma keletkező iratanyagot szintén megóvjuk. Ez azért is nagy kihívás, mert ma már sok az elektronikus irat, amelyeket szeretnénk az örökkévalóságnak megőrizni. A levéltár nem egy zárt, vagy holt intézmény: minden évben 5-6 km-nyi iratanyaggal gyarapodik. Egyre fontosabb számunkra a kiemelkedő tevékenységet végző magánszemélyek iratainak megőrzése is. Az 1956-os évfordulóhoz kapcsolódóan is felhívást tettünk közzé, hogy aki úgy gondolja, a forradalommal kapcsolatos iratokat adja át a levéltárnak, hiszen ez garantálja a fennmaradásukat.

– Mi az, ami önt a levéltári munka irányába indította, ami miatt ebben találta meg hivatását?

– A tanulmányaim elvégzése után rögtön levéltárban kezdtem el dolgozni, már a szakdolgozatomhoz is levéltári iratanyagot használtam, illetve a családtörténeti kutatás mindig érdekelt. A Zala Megyei Levéltárban kezdtem a pályafutásomat, majd végigjárva a lépcsőfokokat, a Budapest Főváros Levéltára, aztán az Országos Levéltár után kerültem a jelenlegi pozícióba. Úgy gondolom, aki egyszer lehetőséget kapott arra, hogy kinyisson egy olyan levéltári iratanyagot, amit előtte senki más nem olvasott, s abból írjon valamit, ami a magyar történelemkutatás számára fontos lehet, az ennél jobb helyen nem lehetne. Az eredeti anyag megismerésének varázsa mindenkit megragad.