Kodály Zoltán: Szemem a hegyekre vetem (121. genfi zsoltár) című kórusművének elhangzása után 

Steinbach József, a MEÖT elnöke köszöntötte a patinás színházteremben megjelenteket: a testvéregyházak vezető képviselőt, az állami és a kulturális élet neves személyiségeit, egyházaink espereseit, lelkészeit, teológiai tanárait, a budapesti és a vidéki gyülekezetek tagjait. A református püspök utalt a hónap idei vezérigéjére („Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” – Zsolt 96,3), rámutatva, hogy az Isten dicsőségét megtapasztaló keresztényeknek ma is feladata hirdetni minden nemzet előtt: „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó”.

A gálát nyitó zsoltárfeldolgozást a Központi Református Kórus (KRK) szólaltatta meg, amely – a Debreceni Kollégiumi Kántus vezetője, Berkesi Sándor javaslatára – ez év februárjában alakult meg, Erdélyi Dániel és Berkesi Boglárka karnagyok irányításával. A jelenleg mintegy harminc főt számláló – és további tagok jelentkezését váró – énekkar az elnöki köszöntő után további két zsoltárfeldolgozást adott elő, ezúttal Gárdonyi Zoltán szerzeményei közül.

Reformáció és rend címmel tartott ünnepi előadásában Trócsányi László igazságügyi miniszter hangoztatta, hogy „rendről nem csak jogi és politikai értelemben szólhatunk – a lelkekben is rendnek kell lenni. Ha ott rend van, akkor lesz rend a társadalomban, gazdaságban, közéletben.” Hozzátette: a legfontosabb érték a lelkiismeret rendje. Előadásában mindazonáltal az állam és egyház kapcsolatában kívánatos rendet világította meg nagy ívű, összegző történeti áttekintéssel.

A miniszteri beszédet követően a Kibővített Jobbágy-kvartett koncertjét konferálta be a gálaest házigazdája, Bényi Ildikó televíziós műsorvezető. A Duna menti Neszmélyből származó baptista Jobbágy família családi zenekarát Jobbágy István alapította. A tizenhárom muzsikusra bővült „kvartett” a „Szelíd szemed Úr Jézus” kezdetű közismert protestáns énekre írt variációkat adott elő, nagy sikerrel. (A közismert dallamot feldolgozó dr. Beharka Pál orgonaművész, a Baptista Teológiai Akadémia professor emeritusa – unokája révén – szintén tagja lett a Jobbágy családnak.)

A reformációi gálaest második részét az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium diákjainak műsora nyitotta. Az 1728-ban alapított és 1994-ben ismét egyházi fenntartásba került intézmény az idei tanévtől már nemcsak nyolc évfolyamos gimnáziumként, hanem általános iskolaként is igyekszik öregbíteni jó hírét. 2005 óta vezeti Szabó Andrásné az énekkarukat, amelynek szolgálata után a 8. osztály evangélikus hittancsoportja adta elő Ernst Lange Kilenc kő című mártíriumjátékát. (Idén egyébként a gálaest adományait is az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Kollégium javára ajánlották fel a szervezők.)

Több éve már, hogy a reformációi gálaesten adják át a Protestáns Újságíró Szövetség (Prúsz) kitüntetését. A Rát Mátyásról elnevezett életműdíjat ezúttal Tóth-Máté Miklós vehette át a szövetség elnökétől, Novotny Zoltántól. A mintegy harminc önálló kötetet jegyző református író-újságíró eredeti hivatását tekintve színművész, de a díjátadón költői kvalitásairól is megbizonyosodhatott a közönség, hiszen – mintegy köszönetképpen – Őseim a prédikátorok című versét szavalta el.

Megérdemelt vastaps jutalmazta az idei kulturális esetet záró Servet Csángó Zenekar rövid koncertjét is. Markó Botond és ifjú barátai a népzenét mindannyian csángó mesterektől tanulták, gyakorlatot pedig táncházakban történő zenélésekkel szereztek. A reformációi gálaest gyülekezetének idén is megadatott, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínházba ne szűrődjenek „disszonáns” hangok…