- Viktor, miért neveztél be a versenyre?

- Egyrészt azért, mert szeretek futni. Másrészt pedig azért, mert szombaton volt. Ugyanis az összes futóverseny vasárnap van, amikor szolgálatban vagyok, és nem tudok ott lenni. Úgyhogy nagyon örültem, hogy az evangélikus egyház, a dunántúli egyházkerület által szervezett futóversenyen részt tudtam venni.

- A verseny mottója: A reformáció megmozgat – a megújulás lendülete. Szerinted hogyan kapcsolható össze a reformáció és a futás?

- Pontosan így: hogy mindkettő megmozgat. A Biblia tanúságtétele szerint az ember test és lélek, teljes egészben, ezért az Istent dicsérő életnek nyugodtan része lehet a sport is. Sőt, kívánatos az, hogy minél jobb állapotban legyünk, akár fizikailag is ahhoz, hogy azt a szolgálatot, amit vállaltunk, amire elhívást kaptunk – függetlenül attól, hogy valaki lelkész-e vagy sem –, minél tovább és minél hatékonyabban tudjuk végezni. Befutni a pályánkat, hogy egy hasonlattal éljek, egy minél hosszabb életút során.

- Mit javasolnál annak, aki szeretne elkezdeni futni?

- Azt, hogy kezdje el. És ne rettenjen vissza. Amikor először futottam, akkor nagyjából másfél kilométer után meg akartam halni (pedig annak a felét is igazából legyalogoltam). De amikor az ember kibírja az első pár hónapot, és rendszert csinál abból, hogy legalább hetente kétszer elmegy – és ha kell, akkor gyalogolva, ha kell, akkor négykézláb kúszik vissza akár egy kilométert – akkor ez meghozza a gyümölcsét. És az ember nagyon gyorsan fejlődni tud, ha komolyan veszi és nekiindul.

- Milyen érzés volt célba érni a versenyen?

- Nagyon jó! Még nem voltam futóversenyen. Én alapvetően a saját kondíciómnak a karbantartása miatt futok, tehát nem versenyszerűen. Nagyon jó, amikor az ember befut, és meghallja a nevét, és nagyon jó érzés volt az is, hogy vártak a célnál.