Történelmi eseményeknek voltak tanúi azok, akik ma délután élőben nézték végig a svédországi Lundból közvetített istentiszteletet, amelyen részt vett I. Ferenc pápa is, valamint a Lutheránus Világszövetség vezetői, dr. Munib A. Younan elnök és dr. Martin Junge főtitkár.
A katolikus egyházfőn és a Lutheránus Világszövetség vezetőin kívül számos katolikus és evangélikus egyházi vezető, közösségeinek képviselői, valamint a svéd király, XVI. Károly Gusztáv és felesége, Szilvia királyné, a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven és mintegy 500 hívő vett részt az alkalmon. A liturgiai részben az egyházi vezetők kölcsönösen visszaemlékeztek az elmúlt ötszáz év hibáira és Isten bocsánatát kérték.
Az alkalmon Ferenc pápa és Martin Junge főtitkár spanyol nyelven hirdették Isten igéjét az igazi szőlőtőről szóló példázat (Jn 15, 1-5) alapján.
Most az 1517-ben történt reformáció után 500 évvel, közös megemlékezésünk keretében új esélyt kapunk arra, hogy rálépjünk közös utunkra, amelyet 50 évvel ezelőtt a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház ökumenikus dialógusában kezdtünk el – mondta a pápa, aki méltatta Luther Mártont is és azt, hogy egész életében Jézusra mutatott. (A pápa prédikációját angol nyelven itt olvashatják el, teljes terjedelmében.)
Martin Junge pedig prédikációjában hangsúlyozta, hogy a lutheránusokat és a katolikusokat sokkal több minden köti össze, mint amennyi elválasztja őket egymástól. „Mi ugyanannak a szőlőtőnek vagyunk a szőlővesszői. Egyek vagyunk a keresztségben. Azért ünnepeljük ezt a közös reformációi megemlékezést, hogy újra felfedezzük: kik is vagyunk tulajdonképpen Krisztusban.” (A prédikációt angol nyelven itt olvashatják el, teljes terjedelmében.)
Az istentisztelet egyik szimbolikus eseménye volt, amikor felolvasták azt az öt ökumenikus felszólítást, amelyet a Szembenállástól a közösségig című dokumentumkötetben fogalmaztak meg. A szöveg felolvasása után gyermekek egy középen elhelyezett nagy gyertyáról meggyújtották az oltár előtt elhelyezett öt gyertyát.
Az első felszólítás: A katolikusok és az evangélikusok mindig az egység, nem pedig a megosztás szempontjából indulnak ki, megerősítve azt, ami összeköt – noha a különbségek könnyebben láthatók és átélhetők.
A második felszólítás: Az evangélikusok és a katolikusok engednek a folyamatos transzformáció erejének az egymással való találkozás és a hitről való kölcsönös tanúságtétel által.
A harmadik felszólítás: A katolikusok és az evangélikusok újra elkötelezik magukat a látható egység keresése mellett, konkrét cselekedetekkel, közösen munkálva azt, állandóan törekedve e cél elérésére.
A negyedik felszólítás: Az evangélikusok és a katolikusok közösen fedezik fel újra Jézus Krisztus evangéliumának erejét a mai korban.
Az ötödik felszólítás: A katolikusok és az evangélikusok közösen tesznek tanúságot Isten kegyelméről, az ige hirdetése és a világban végzett szolgálat által.
(A harmadik felszólítás elolvasásában részt vett dr. Fabiny Tamás püspök, az LVSZ alelnöke is.)
Az istentisztelet csúcspontja az volt, amikor Ferenc pápa és Younan elnök aláírták közös állásfoglalásukat. A dokumentumban kifejezték hálájukat Istennek azért, hogy nem hagyta azt, hogy a két egyház közötti párbeszéd megakadjon, hanem gyümölcsözővé tette, s így a kölcsönös megértés és bizalom elmélyülhetett. A két egyház ezáltal már nem idegen a másik számára, hiszen a párbeszéd és a közös tanúságtétel közelebb hozta egymáshoz a feleket. A katolikus és az evangélikus egyházi vezetők a dokumentumban hálájukat juttatták kifejezésre a lelki és teológiai adományokért, amelyeket a reformáció adott minden keresztény számára. Megvallották és kölcsönösen elismerik, valamint sajnálják az iratban azt is, hogy az egyház látható egysége a teológiai különbözőségek révén előhozott előítéletek és konfliktusok által megsérült, a vallást politikai célokra használták fel. Elutasítják a dokumentumban az elmúlt időszak és a jelen időszak gyűlölködését és erőszakosságát, különösen azokat az elfogadhatatlan tetteket, amelyeket a vallás nevében tettek vagy tesznek.
A hit és a Krisztus nevében való keresztség megköveteli tőlünk a mindennapi megtérést, amely segítségével a történelmi véleménykülönbségeket és konfliktusokat a megbékélés szolgálatával megakadályozhatjuk – hangsúlyozza az állásfoglalás. Bár a múltat nem lehet megváltoztatni, de azt megváltoztathatjuk ezzel kapcsolatban, hogy hogyan és miként emlékezünk az egykor történtekre – írták.
Az állásfoglalásban mindkét felekezetet az imádságra ösztönzik, hogy a sebek és az emlékek elhalványodjanak. Mindkét oldal elismerte a kegyelem általi szabadulást, a közösség felé való odaszánást. Hangsúlyozták, hogy a két felekezetnek közös a felelőssége az emberekhez való odafordulásban és közösen kell munkálkodni az emberi méltóság jegyében az igazságosságért, a békéért és a megbékélésért. Arra szólították fel mindkét tradíció híveit, hogy a békéért szálljanak síkra és védjék meg a rászorulókat, a menekülteket és a menedéket keresőket. Közösen felelősek Isten teremtett világáért is, amelyet az emberi gyarlóság és harácsolás miatt a teljes kifosztás fenyeget, pedig a következő generációknak is joguk van arra, hogy a Földet, amelyet Isten teremtett, teljes szépségében és gazdagságában örökölhessék meg.
A Közös állásfoglalás a katolikus és evangélikus pasztorális felelősségről is beszél, azok felé a szellemi éhségben és szomjúságban szenvedő hívek felé, akik vágyódnak arra, hogy az úrvacsorai közösségben egy asztalhoz ülhessenek, és ezzel a teljes egységnek konkrét kifejezést adhassanak. Krisztus testében ezt a sebet meg lehetne gyógyítani, ez lenne az ökumenikus fáradozások egyik célja – fogalmazták az iratban, amely azzal zárul, hogy biztatja a katolikus és evangélikus közösségeket arra, hogy a közös úton fáradhatatlanul, félelmektől mentesen, boldogan és reményteli módon haladjanak tovább.
A reformációi megemlékezés nemsokára a Malmöi Arénában mintegy 10 ezer emberrel közösen folytatódik. A reménységben összekapcsolva lesz a mottója az itteni programnak, amelynek központjában szintén egy szándéknyilatkozat aláírására kerül sor: Maria Immonen, a Lutheránus Világszolgálat igazgatója és Michel Roy, a Caritas Internationalis vezetője írják alá a dokumentumot, amelyben kifejezik azt, hogy együtt fognak működni a diakóniai szolgálatban egymással.