A népszerű tudományos folyóirat negyedévente egy-egy központi témát dolgoz fel, időről időre bibliai igék szövegmagyarázatát is adva segíti az igehirdetést is. Rendszeresen tájékoztat a szentföldi ásatások újabb és újabb leleteiről, értékeiről. 2013. évi első számában vallási relikviákkal foglalkozik. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték a relikviatiszteletet, hőseik, költőik és filozófusaik (emlék)tárgyait nagy becsben tartották. Protestánsoktól idegen ez a szokás és kegyesség, ami viszont a római katolikus egyházban, de az iszlámban és a buddhizmusban is erősen él, és tárgyakhoz kötődik. Pontosan az ereklyék, a relikviák voltak jórészt azok, amelyeknek a tisztelete megosztotta a keresztyénséget, és a reformációnak hatalmas muníciót adott. A kiadvány ezt sem hallgatja el, ezért is tiszteletre méltó elfogulatlansága. A relikviák tisztelete, illetve ezek elutasítása a mai napig két táborra osztja a keresztyén felekezeteket. Nagy kérdés, s ennek is utánajár a tanulmányfüzet, hogy egyáltalán miért lehet Jézus-relikviákról beszélni, amikor ennek semmi újszövetségi bizonyítéka nincs. A régészeti közleményekben olvashatunk egy antik zsinagóga feltárásáról Kapernaum/Kafarnaum közelében, a Genezáret-tónál, Horvat Kurban. Ott feltártak egy vésett rajzolattal gazdagon díszített kőasztalt is, amely valószínűleg a Tóra-tekercs felolvasásához volt használatos.

A folyóirat legfrissebb, 2013/2. száma ugyancsak nem könnyű témát jár körül. A Jézus Isten és ember volta körüli vitákat foglalja össze. Jézus tiszteletére igen gyorsan, csaknem jeruzsálemi kereszthalála és feltámadása után megszületik a Kyrios, Úr kifejezés és az Isten Fia megjelölés. Érdekes, hogy hamar lesznek Jézusnak zsidókeresztyén követői, akik számára az egyistenhit kétségbevonhatatlan, de Jézust az Atyával együtt tisztelik. A 2. században, amint a földközi-tengeri térségben terjed a Krisztus-hit, megindulnak a viták Jézus természetéről (csak Isten vagy csak ember). A legkülönbözőbb gondolati-teológiai modellek jönnek létre, hiszen az emberi elme roppant találékony, a hiúság még inkább.  Nagy nehezen az a közmegegyezés is megszületik, közkeletű és közös lesz, hogy Jézus egészen Isten és egészen ember egy testben. A heretikusok kizárása ehhez a konszenzusos viszonyítási tételhez képest történik meg. A herezis az, hogy egyik csoport csak Istennek, a másik csak embernek tartja Jézust. A 4. és 5. század nagy „ökumenikus” zsinataira hárult a valóban emberfeletti feladat, hogy megtalálják az elfogadható megfogalmazást. Az egyes tanulmányok címükben is érzékeltetik a fejlődés folyamatát. Így ezek: A korai egyház a keresés útján; 2. és 3. századi modellek; 400 év krisztológiai ellentéteinek áttekintése; Az óegyházi krisztológia; A tanítványi kör hitvallása szerint Jézus az Úr; A presbiter Arius, aki évszázados vitát robbantott ki; Az igazság körül – az első zsinatok és az első dogmák; Nem csak dogmatikai különbségek választják el az egyházakat – Kelet és Nyugat egyházai; de olvashatunk a Korán Jézus-képéről is. Az érdekes és értékes kiadvány 9,80 euróért vásárolható meg.