Egyből fél

Ennél gyorsabban nem is lehet „megcsinálni” a Félmaraton Mániát, hiszen a 21,1 kilométeres futásokon tizenkét év az alsó korhatár.

„Tavaly télen, Siófokon volt az első félmaratonom, éppen elmúltam tizenkettő, úgyhogy már indulhattam – idézte fel a nagy sorozat kezdetét Bokor Ábel. – Apuval nagyon készültünk, nemcsak az edzésekkel, odafigyeltünk az étrendünkre is. Az első hét kilométer nagyon jól ment, harminc percen belül voltam, aztán egy kicsit lassabb lett a folytatás, de végül is az 1:36 után azt mondhatom, nagyon jól sikerült.”

Ábel a családjával a Vértes lábánál, a Fejér megyei Csákváron él, saját megfogalmazása szerint „jó esetben” négyes tanuló, azért természetesen testnevelésből dicséretes ötös. A helyi korosztályos focicsapatoknak óvodás kora óta oszlopos tagja, olyannyira, hogy ma már ő viseli a csapatkapitányi karszalagot is. Belső védőként számítanak rá, s bár a csapatban nem tartozik a legmagasabbak közé, erejével és gyorsaságával ad biztonságot az együttesnek.

„Csak focizni szoktam, hetente háromszor van edzésünk, szombatonként pedig meccset játszunk – válaszolja a kérdésünkre, hogy mennyi időt szokott futással tölteni. – Legfeljebb akkor megyek el futni, ha éppen egy versenyre készülünk.”

„El is mondtam neki, hogy a tehetségéből edzés nélkül még legfeljebb egy-két évig tud élni” – teszi hozzá Ábel édesapja, Bokor Béla. Nem véletlenül. Fiának teljesítményére már több atléta edző is felfigyelt.

„Nagy büszkeség számomra, látom benne az én egykori futásaimat, küzdelmeimet. Akkoriban nem volt divat a futás, nem is nagyon foglalkoztak ilyen téren a gyerekekkel, manapság egész más a világ. Már többen felfigyeltek Ábel teljesítményére, próbálják csábítani Székesfehérvárra is, elő is jött bennem a féltés, hiszen az élsport, amikor megkaparint egy ilyen tehetséges gyereket, teljesen ki tudja facsarni. Ábel imád focizni, úgy vagyunk vele, inkább azt csinálja, amit szeret…”

Pedig a jelek szerint ifjú „mániásunk” futni is nagyon szeret. Méghozzá egy teljesíthetetlen küldetésnek látszó erőpróba óta.

A kezdet

„2013-ban rendezték Csákváron a „Fuss, hogy léphessen!” jótékonysági futóversenyt, ahol tizennégy kilométert kellett teljesíteni. Addig csak ezer méteres mezei futásokon indultam, vagy a fociedzéseken futottam ezerötszázakat, de úgy voltam vele, lesz, ami lesz, megpróbálom. Sikerült. Valahogy így kezdődött” – meséli Ábel.

– Ábel még annyira kicsi volt, hogy a regisztrációnál nem kapott se rajtszámot, se chipet, mert azt mondták, hogy úgy sem tudja lefutni. Szerintem ez adta az erőt és a bizonyítási vágyat neki, hogy már csak azért is megmutatom! És le tudta futni kilenc és fél évesen! – teszi hozzá édesapja.

Ábel aztán a csákvári tizennégy után vérszemet kapott: néhány hónappal később a gánti jótékonysági futáson már az abszolútban is jó helyezést ért el, így aztán a siófoki Balaton Maraton és Félmaraton 15 kilométeres távjára is benevezett. 2015-ben pedig ugyanitt futotta az első félmaratonját, s azóta még hármat.

Az elsők

S hogy Ábel melyik félmaratonja sikerült a legjobban?

„Az első. A siófoki. A legrosszabbul pedig az utolsó, a szeptemberi Wizz Air Félmaraton. A foci miatt volt egy kis lábfájásom, 1:48 lett az időm, de végül is csak az volt a lényeg, hogy megcsináljam” – meséli Ábel, aki máris rengeteg élményt köszönhet a futásnak.

„Ezek közé sorolom a Vértes Terep Maratont, ahol a tizennégy kilométeres távon 2015-ben ötödik lettem az abszolútban, s nagy készülődés után, nem mondanám, hogy könnyű pályán az idén sikerült előrébb lépnem, második lettem. De a nagy élmények közé sorolom azt is, hogy apával teljesítettem a hetvenhét kilométeres Vérkört. Gyalogoltunk, igaz, egy picit néha meg is untam az életemet, de utólag visszagondolva tényleg nagyon nagy élmény volt!”

Béla bekapcsolódik

S ha már itt tartunk: az édesapa személye rendre előjön, amint a futásról beszélünk. Bokor Béla számára teljes életmódváltást hozott fia új szenvedélye.

„Valósággal felelevenedtem – mondja. – Amikor annyi idős lehettem, mint most Ábel, én is atlétizáltam egy pár évig: Az emlékek előjöttek, s ahogy a felkészülését segítettem, elkezdtem gondolkodni, muszáj lesz futni nekem is. Ahogy elkísértem a versenyekre, az a hangulat engem is magával ragadott.”

Azt mondja, nem kifejezetten kedveli a fokozatosságot, a csaknem három évtizedes „lazsálás” után teljes gőzzel tért vissza a tettek mezejére: már az első héten összegyűjtött 42 kilométert!

„Ha úgy kezdek el visszaállni, ahogy ilyen hosszú kihagyás után kellett volna, mire belejövök, alighanem meg is unom az egészet. Így aztán szolidan, lassan ugyan, de hosszabb, hét kilométeres távokkal kezdtem. Viszonylag hamar visszarázódtam, s bár nem volt igazán jelentős súlyfeleslegem, így is lement rólam tizenhárom kiló. Azt talán mondanom sem kell, hogy azóta sokkal könyebben megy minden! Szóval összességében a visszatérésem minden sérülés és fájdalom nélkül sikerült.”

Bokor Béla elárulta, egy nemes cél érdekében is gyűjti a kilométereket.

„Evangélikusok vagyunk, s jövőre lesz a reformáció ötszázadik évfordulója. Ennek emlékére 1517 kilométert szeretnék teljesíteni. Már megcsináltam én is a Félmaraton Mániát, s ősszel megvolt az első maratonom is.”

Maratoni főpróbák után

Alig két esztendő alatt nem az októberi Spar Budapest Marathon volt az első ilyen hosszú távja.

„Futottam a hetvenhét kilométeres Vérkörön, a Yours Truly során ötven kilométert is teljesítettem, de ezeken csak a táv volt a lényeg. A maratonnal nem úgy voltam, hogy jaj, csak sikerüljön. Az volt a célom, hogy megtaláljam azt a tempót, amivel le tudom futni a távot egyenletesen, jó állapotban, jó érzéssel. Négy órán belülre szerettem volna kerülni, ha már évekig fent lesz a nevem a Budapest Sportiroda eredménylistáin. Vagyis 5:30 körüli tempót gondoltam, pedig a rajthoz közeledve nem éreztem túl jó állapotban magam…

A felkészülésem során nem csináltam magamnak külön edzéstervet, pedig az edzések terén elég akkurátus vagyok, mindig mérek pulzust, figyelem a távokat, kielemezem a futásaimat. Az edzéseken hoztam is, amiket terveztem, a saját érzéseim alapján így készültem fel.

Aztán ott álltam a rajtnál… A nagy tömeg, a dübörgő zene valósággal elragadja az embert, alig tud magának parancsolni, engem is majdnem magával sodort. Remek volt az időnk, az útvonal is nagyon tetszett, az Andrássy úton, mire eljut a hídig az ember, bekerül abba a bolyba, ami a saját tempójában fut. Az Alagútnál még nem futottam, az Árpád-hídtól a Lágymányosi hídig enyhe lejtő, kicsi hátszél várt ránk, itt kényelmes tempóval is sokat lehetett hozni. Harminc kilométernél nagyon jó állapotban fordultam, próbáltam egy kicsit lassítani, hogy a vége ne legyen olyan fájdalmas. A felüljárón se kellett sétálnom, a vége felé pedig már nagyon sok embert hagytam le. Nagyon jól éreztem magam. Az első félmaraton 1:52 alatt sikerült, a második 1:55-ös lett, így aztán meglett a négy órán belüli idő is, maximálisan elégedett lehetek…”

S ha már a maratonnál tartunk, Ábelnek ez még csak váltóban jöhetett össze. Két bátyja is van, a fiatalabbik inkább a művészetekhez vonzódik, de az idősebb, aki már egyetemista, olykor részt vesz a családi váltóban a rövidebb-hosszabb futóversenyeken, vele és édesapjával teljesítették már együtt a maratont.

„Futottam már a félmaratonnál hosszabbat, volt már harmincöt kilométeres futásom, a Kitörés éjszakai túra távját futottam végig, meg a Velencei tókör is megvolt már – veszi át a szót Bokor Ábel. – A futással kapcsolatban most csak annyi van tervben, hogy én is meg tudjam csinálni az 1517 kilométeres reformációs futást. Nagyjából ezer kilométernél járok, remélem sikerülni fog!”

No és a maraton?

„Azt csak tizennyolc évesen futhatom. Szóval még van addig öt évem felkészülni.”

HATALMAS, TITKOS VÁGY

Bokor Béla elárulta, az 1517 kilométeres vállalását jövőre „megfejelné” egy „kicsivel”. Úgy nyolc-kilencszáz kilométerrel…..
- Van 2017-re egy hatalmas, titkos futós vágyam. Jövő október utolsó napján lesz a reformáció ötszázadik évfordulója. erre az alkalomra az Evangélikus Egyház már idén is sok emlékprogramot, rendezvényt szervez. Luther Márton és Wittenberg a reformáció kiindulópontjai, így jövő augusztusban ott már nagy rendezvények lesznek. Többek között Magyar Napokra is sor kerül, erre szeretnénk néhányan evangélikusok Budapestről, a Deák téri templomunktól kifutni. Ez nagyjából nyolc-kilencszáz kilométer lenne. Tizennégy nap alatt tervezzük teljesíteni a távot, ehhez az Országos Evangélikus Egyház és a Reformációi Emlékbizottság támogatását kértük. Ha megkapjuk, már sínen, vagyis úton vagyunk!