Indiánnak szólítják a környéken. Volt állami gondozott társai Kínai néven emlegetik. Mindenki azt mondja róla, hogy megvédte a kisebbeket. 

Egy rokonát sem ismeri. 27 éves korában egy - tapintatosságból el nem mesélhető - tragédia miatt összetört a korábban is sokat szenvedő szíve. Húsz súlyos év következett: alkoholizmus, ide-oda verődés, sorstalanság. 
Két éve nem iszik, de elege lett a kiszolgáltatottságból. Másfél évet egy sátorban lakott, de egyszer minden holmijának hűlt helyét találta. Akkor építette ezt a kalyibát valahol Pesten, egy garázssor mögötti vasúti töltés mellett. Naponta gitározik egy aluljáróban. Énekelni nem akar, mert alig van foga. Hétvégén piacozik. Megkeresi a kenyérre valót. Az áramot egy akkumlátorból nyeri. Hamarosan a fogsorát is kipótolják.

Barátai egy használt lakókocsit szeretnének neki adni, abban tényleg jól élne. Kedves, őszinte, szerető szívű embert ismertek meg benne.

Tovább a KötőSzó blogra.