Egy ember, aki vasárnap reggel Isten házába igyekezett, igencsak meglepődött, amikor az ördögöt is a templomajtó közelében találta.

– Mi dolgod itt? – kérdezte meghökkenve.

– Megyek a templomba – felelte az ördög –, mint ti. Hiszen az emberek azért járnak ide, hogy ellenem imádkozzanak. Ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék itt?

– És hogyan védelmezed magad? – kérdezte a keresztény.

– Erre a célra van ezerféle eszközöm! Először is még idejekorán ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba készülődnek, és igyekszem feszültséget szítani a férj és a feleség, a szülők és a gyermekek között. Úgy indítom fel a férjet, hogy bosszankodjék zakójának szűkösségén vagy a reggeli miatt. Esetleg az újsághírekkel idegesítem fel. A feleség pedig rosszkedvű lesz azért, mert hiába keresi a sálját vagy a kalapját. Például ilyen eszközökkel akadályozom meg azt, hogy templomba menjenek.

Akik mégis elindulnak, azok ellen más módszereket vetek be, lehetetlenné téve, hogy ráhangolódjanak az istentiszteletre. Mindig van ugyanis egy-két leány vagy asszony a templomban, aki magára vonja a figyelmet. A nők pillantásait az ilyeneknek a ruhájára, frizurájára irányítom, és a prédikáció máris elszáll a fülük mellett. Azoknak a férfiaknak pedig, akiknek van némi irodalmi műveltségük, segítek, hogy a prédikációban felfedezzenek néhány kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát, hogy azután már a nyelvhelyességre és ne a tartalomra figyeljenek.

Ha valaki fél a meghűléstől, nos, megsúgom neki, hogy itt vagy ott valamelyik ablak nyitva van, és ettől kezdve az egész istentisztelet alatt nem gondol majd másra, mint a huzatra és az egészségét érintő veszedelemre.

Na és itt vannak a vállalkozók és az üzletemberek! Úgy intézem a dolgokat, hogy ők már előző este vagy legkésőbb közvetlenül a templomba indulás előtt rossz híreket halljanak, és az egész istentisztelet alatt ezzel legyen tele a fejük.

Az anyának, aki gyermeket hagyott otthon a bölcsőben egy bébiszitterrel, gyorsan eszébe juttatom kérdést, hogy vajon minden rendben van-e. És ő egész idő alatt garantáltan aggódni fog.

Látok néhány jó megjelenésű urat, akik érdeklődéssel hallgatják a pap intelmeit. Rögtön arra irányítom a figyelmüket, hogy amit most hallottak, az valaki másra vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd Géza Márkra, Márk pedig Gézára gondolni, és lélekben már indulnak is hazafelé, nagyon meg lévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal is.

Akiknek pedig az istentisztelet ideje alatt nem tudom elvonni a figyelmüket, azokat megpróbálom hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felbuzdítom az embereket, hogy olyan témákról kezdjenek el diskurálni, amelyeknek az igehirdetésben elhangzottakhoz nincs semmi közük. Úgy irányítom a távozókat, hogy az istentisztelet után olyanokkal kerüljenek kapcsolatba, akikkel csak világi dolgokról lehet beszélgetni, és így kitörlöm a lelkükből minden nyomát Isten igéjének.

Hogy te milyen szerencsés vagy, kedves olvasó, ha téged efféle trükkökkel nem akadályoz Isten felé fordulásodban a templomajtónál sündörgő kísértő! Vagy téged más módon próbál meg?

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 51-52. számában jelent meg, 2016. december 25. – 2017. január 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.