Biztosan lelkészgyerek-ártalom, de nekem az ökumenikus imahétről leginkább az alkalmak utáni közös beszélgetések jutnak eszembe, amikor az adott város vagy település egyházi vezetői, lelkészei, papjai összeülnek és kötetlenül beszélgetnek. Itt aztán óhatatlanul is előkerülnek az egyházi viccek, anekdoták, most ezek közül válogattunk. Hiszen mivel is lehetne az évszázados feszültségeket jobban oldani, mint öniróniával?