Az ország különböző pontjairól érkezett oktatók egy olyan szellemi közegben ismertethették meg egymással tudományos területeik kutatási eredményeit, mely szellemiségében méltó helyszín a bemutatkozásnak. Ezért is emelhette ki a konferencia életre hívója, dr. Érfalvy Lívia, hogy a tanácskozás azt az értéktöbblet-képviseletet hívatott bemutatni, amit az evangélikus oktatási intézmények tanárai képviselnek. „Célunk az egymástól tanulás mellett az, hogy szélesebb körben is bemutassuk azt az értéket, amit az evangélikus oktatás képvisel” – fogalmazott Érfalvy, aki kiemelte, hogy az öt év alatt több mint száz előadás hangzott el a konferenciákon. „Az ökumenikus konferencia közös alapja az evangélikus oktatásban való oktatás” – hangsúlyozta.

Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese a konferencia igei alapját adta meg. Dr. Cserhátiné Szabó Izabella Lukács példáján keresztül mutatott arra rá, hogy az elkötelezett kutatás már az evangélium és az Apostolok cselekedetének írásakor is érezhető volt. „Lukács páratlan jelentősége, hogy felismerte a kairoszt és érzékelni tudta saját feladatát. A második nemzedék tagjaként a múltfeltárás segítségével hirdette az evangéliumot” – mondta a püspökhelyettes. „A tudásunk alapján különböző címek kerülhetnek a nevünk mellé, de mindezek mellett beletartozunk egy láncba. Azokéba, akik úgy tudnak magukról gondolkodni, hogy minden tudásukkal együtt az Isten gyermekei vagyunk” – fogalmazott a fóti gyülekezet lelkésze.

Dr. Roncz Béla köszöntőjében a 820 diákot oktató oktatási intézmény múltját és jelenét mutatta be. „Egy intézmény működésénél fontosak a szellemi alapok. Evangélikus intézményként az egyházi oktatás és a nemzeti nevelés kiemelt jelentőséggel kell hogy bírjon” – mondta az evangélikus oktatással kapcsolatban az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium intézményvezetője.

Varga Márta, az MEE Országos Iroda Nevelési és Oktatási Osztályának osztályvezetője, a plenáris előadások levezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a konferencián nemcsak egymással ismerkedhetnek meg a kutató tanárok, hanem az előző évekhez hasonlóan azt is tervezik, hogy az idei előadások kötetben is publikálásra kerülnek majd.

Iskolák a határon – a 16. században címmel dr. Csepregi Zoltán tartott nyitóelőadást. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője a késő középkori magyarországi iskolai kultúráról beszélt. Az egyetemi tanár a wittenbergi ordinációs anyakönyvek magyar vonatkozású passzusait ismertetve elmondta, hogy „1610-ig 472 magyar lelkész végzett Wittenbergben”. Az anyakönyvek egyik érdekes kortörténeti része, hogy a bejegyzések mellett a lelkészként végző hallgatók saját írású életrajzaik is olvashatók. Az egyetemi tanár a magyarországi oktatási intézményeket mutatta be a vizsgált korban, kitérve a mezővárosi és városi iskolákra is.

Hitvita és ökumenizmus a 17. század eleji magyar irodalomban címmel dr. Hargittay Emil a pázmányi hitviták kérdéseibe és megítélésébe vezette be a hallgatóságot. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója Pázmány Péter rejtőzködő, de valós arcvonásának nevezte az ökumenében való gondolkodást. Az előadó kiemelte, hogy az 1608-os országgyűlésen, a bécsi békében a vallásszabadságot is kimondták, és ennél a kérdésnél Pázmány a vallásszabadság megadása mellett érvelt. Az egyetemi tanár előadásában elmondta, hogy miután Pázmány Péter érsek lett, hitvitáinak éle csökkent, az indulatok helyét átvette a Szentírás melletti érvelés.

Tudomány és reformáció címmel dr. Fábri György a reformáció korát és a mai kérdéseket állította párhuzamba. Az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az ELTE egyetemi docense hangsúlyozta, hogy „a reformáció és a tudományos kutatások elterjedése időben közel voltak egymáshoz”. Kiemelte, hogy mindig is fontos volt az igazság keresése, ezért is örömteli, hogy az egyházi oktatási intézmények kutatói mindezt szenvedélyesen végzik. A tudomány megítélésének mai kérdésével kapcsolatban statisztikákon keresztül mutatott rá az előadó arra, hogy a humán területek megítélése a társadalom körében alulértékelt. „Hagyományban élünk benne, de a hagyományra reflektálnunk kell” – fogalmazott Fábri, aki kitért arra is, hogy a tudományos munka legnagyobb eredményeit a teljesítményelv és kooperáció szimbiózisa eredményezheti. Az egyházi gondolkodók felelősségével kapcsolatban a kerületi felügyelő figyelmeztetett, hogy a teológusoknak és a tudományterületek képviselőinek egyaránt válaszokat és megközelítéseket kell keresniük korunk kérdéseire, olyanokra mint a kreacionizmus, az abortusz, a homoszexualitás, a gender és a nemzeti kérdések.

Tehetséggondozás és integráció SNI-s diákokkal címmel Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban végzett újító nevelési eredményeikről számolt be. „Felismertük, hogy míg az óvodai és általános iskolai fejlesztésnek van szakirodalma, addig a középiskolainak nincs” – fogalmazott az előadó, akinek szerkesztésében megjelent az a kötet, mely a középiskolai hátrányos diákok felzárkóztatását mutatja be és elemzi. „Célunk az integrációs folyamatok feltárása, a fejlesztés és egy önálló módszertan kifejlesztése lett” – mondta a sikeresen kialakított módszertannal kapcsolatban Kecskemétiné.

A természet hangjai, zene a biológiában című előadásában Pápai János a természetből eredő hangok zenei hangzásokban való felfedezésének lehetőségét mutatta be. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium oktatója az eső, a madarak hangjai és még számos környezeti hangra hívta fel a figyelmet, amelyek a zenében megtalálhatók, azon belül is a bluesban.

A kutató tanárok Veizer Valéria igazgatóhelyettes vezetésével megismerhették az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium épületegyüttesét, valamint azt az elhivatott oktatási folyamatot, amit az iskola immáron több mint két évtizede képvisel.

A konferencia résztvevői író-olvasó találkozó keretében Szabó T. Anna költő, író, műfordító életével és munkásságával ismerkedhettek meg. Dr. S. Béres Bernadett irodalomtörténész kérdésére a művész elmondta, hogy Kolozsváron olyan családban élt, ahol a költészet meghatározó volt. „Megtanultam, hogy a szó, a nyelv határoz meg engem” – fogalmazott a József Attila-díjas költő, aki a beszélgetésben kitért arra is, hogy „hasznos a többnyelvűség, különleges ízt ad az idegen nyelvek zenéje”. Szabó T. Anna számos idézeten keresztül beszélt versírásról, ihletről és arról, hogy milyen fontos, hogy ne csak a szépírók, hanem minél több ember írjon. A művész példaképként említette pályatársait, többek között Takács Zsuzsát, Balla Zsófiát, Tandori Dezsőt és Géher Istvánt. Szabó T. Anna kitért arra is, hogy fontos, hogy a női irodalom is megbecsült legyen.

A kétnapos konferencia második napján kutatócsoportokban folytatódott a közös gondolkodás. Az előadásokat rögzítették, melyeket a későbbiekben az evangelikus.hu youtube csatornáján vissza lehet majd nézni.

Képgaléria: